Farkas Gábor: Szabadhidvég története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 22. (Székesfehérvár, 1962)
Időkben sem illette meg őket, a per idejében sem volt. Helyette! nádlási joguk volt a Sió bozótban, amely 1827-ig ötödrészből, később feléből, majd harmadában részesedtek1 a levágott nádból. A szolgabírói hivatal helyesbítési szemlét rendelt el a birtokközösség megállapítására. 1858. augusztus 21-én megjelent a bizottság, amikor kiderült, hogy több csapás van a község tulajdonában, melyet az elkülönítés során nem mértek le, sőt két és fél hold legelővel többet is mértek 1846-ban. Míg Falu-Hídvégen az úrbéri örök egyezség több-kevesebb huzavonával végbement, addig sokkal bonyolultabban oldódott meg Város-Hídvégen az egyezség. Itt ugyanis a lovas és gyalog részes birtokosok kiváltságos jogállásuak, de az uradalom jobbágyként kezelte őket a XVIII. század végétől. 1814-ben az enyingi uradalom úrbéri pert indított a városhídvégiek ellen, tíz évvel később pedig irtásvisszaváltási petrel zaklatta őket. Mind az irtás, mind pedig az úrbéri ügyben indított per évtizedeikig elhúzódott, éppen a község kiváltságos jogánál fogva az uradalom eredményt el nem érhetett. Mindkét per csak az örök egyezséggel oldódott meg, amely ezt a problémát végleg lezárta. Város-Hídvég gazdái a rebeczi erdőben közösen legeltettek az uradalommal. A tagosítás során a rebeczi erdőt az uradalom magának mérette, a község legeltetési jogát megváltotta. A megváltás azt jelentette, hogy az uradalom a Selyem mezőben 76 katasztrális hold legelőt adott Város-Hídvégnek és az uradalmi tiszteken keresztül tudtára adta Város-Hídvég gazdáinak, hogy a legeltetést csak 1858. kisasszony napjáig (szept. 8.) engedélyezi. A legelői egyezséget azonban sokan ellenezték, mert a rebeczi erdőt értékesebbnek tartották a Selyem mező 76 katasztrális hold legelő területénél. Éppen ezért a gazdák közül körülbelül hetvenen a legelői egyezséget nem írták alá, az ellenzéki hangulatban pedig Szabados György az igali járás főszolgabírójának írt levelet, amelyben a régi közös jogokat vázolta fel, amikor „lovaink, marháink, juhaink, ökreink és szamaraink rang és .birtokközösség nélkül legeltenek”, azaz megkülönböztetés nélkül legeltek a közös legelőn. „Fáj ez nekünk tekintetes főszolgabíró úr, hogy a magas uradalom elvette a rebeczi erdői legelőrészünket, s így valamennyiünkét, akiket csak Város-Hídvég kebelébe befogadhatott, s amely községnek ernyedetlen és buzgó adófizetői és polgárai vagyunk” — írja Szabados György. A levél írója nagyon neheztel az uradalom tiszttartójára, aki indok nélkül a Batthyány herceg nevében intézkedett a legelő ügyében és állítólag ezeket mondta: „Város-Hídvégiek! Ti, kik már számtalan évektől fogva — belevéve azt, hogy dédapám katonái valátok, — lefoglalom tőletek a földrészembe vágó rebeczi erdői legelő jogotokat!” A tiltakozás hatására a hatóságok vizsgálatot indítottak, de az uradalom érdeke volt az első és az elkülönítés végbement. Az uradalom a rebeczi erdőt növelni kívánta, így a vele szomszédos Garáb hegynek nevezett 24 holdnyi területet csatolta hozzá. A Garáb hegy úrbéres terület volt, az uradalmi tisztek szerint 25
