Farkas Gábor: Szabadhidvég története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 22. (Székesfehérvár, 1962)
széles rétjén, amely a Sió szigetben volt, évente két alkalommal a városhídvégiek kaszáltak, és gyűjtötték a szénát. Lélekgabonát is fizettek az iskolamesternek a hívek, mégpedig minden házaspár, legyen az telkes gazda, vagy zsellér, fél pozsonyi mérő rozsot. A lélekpénz fizetését ugyancsak Bajzáth püspök idejében szabályozták, amely házaspáronként hét krajcárt tett ki, míg az özvegyek három és fél krajcárt fizettek. Temetés alkalmával tíz krajcárt kapott az iskolamester, a hirdető Írásokért hét. krajcárt, a búcsúztató Írásokért esküvő vagy temetési alkalmakkor versszakonként három krajcár volt a fizetése. Évi 10 forintot kapott a városhídvégi és a falu-hídvégi hívektől a gyermekek oktatásáért amelyet házaspárokra vetve fizettek azok meg. Ezenkívül évente 10 forintot kapott az iskolamester a megboldogult Vajky György prépost alapítványából. Az iskola és a tanító háza fenntartása, az esetleges javítása a község lakóit terhelte. A javítás alkalmával munkaerőt, épületanyagot és elegendő pénzt voltak kötelesek adni. Az iskola 1846-ban jó állapotban volt, amelynek befogadóképessége is elegendő.'1 A XIX. század elején már a félévszázada szentesített úrbéri viszonyok feszüli: gazdasági és társadalmi helyzetet eredményeztek. Az egykori telkes gazdák lesüllyedtek, kevés földdel, réttel rendelkeztek. A kiváltságaiban is nyomorgó Városhídvég lakói hajlandók úrbéri szerződést kötni és jobbágyszolgáltatásokait teljesíteni. 1833 áprilisában az, enyingi uradalom a szántóföldek és legelők használatáról szerződést kötött velük. Az uradalom ügyvédje szerint minden hold legelő után 5 forint és 12 krajcár a tiszta haszon, ami nem tekinthető kevésnek, még akkor sem, ha tekintetbe veszik a herceg azon szándékát. hogy a városhídvégi lakosok sorsán könnyíteni kívánt.'2 Az uradalom új szerződése ez. A korábbi jóval nagyobb kedvezményeket adott a lakosoknak^ azonkívül még irtásföldeket, és más szerződéses földeket is művelhettek. Az uradalom azonban a szántóföldek nagy részét a maga szántói közé tábláztatta be. Ez rendkívül nagy ellenzéki hangulatot váltott ki a lakosok között az uradalmi, birtok ellen1- Voltak, akik semmisnek tekintették az uradalom foglalását és erőszakkal felszántották és bevetették földjeiket. Parragi József, Bíró József városhídvégi lakosok két hold földet műveltek meg az uradalom betáblásított földjén, és a kihasított és erőszakosan visszafoglalt földet őszi gabonával vetették be. Mindezt az uradalmi ispán tiltakozása ellenére tették, aki azonban Kaposvárra jelentette az esetet. A földesúrak hatalmát védő vármegye felbátorította az uradalmat, hogy Parrag Józseffel és Bíró Józseffel szemben szigorúan eljárjon; — „az uradalomnak ily esetben, teljes a hatalma az erőszakos! jobbágyot a maga határára szorítani és az uraságéból kiverni’3 —” 1842-ben Fialu-Hídvég elégelte meg az uradalom mohóságát és kérte a legelő elkülönítését. E tárgyban Enyingre, az uradalom központjába kellett a falu képviselőinek utazni, hogy az 1842. március 15—16-án tartandó uriszéken kérelmüket előadják. A faluhídvégiek legelő elkülönítését négy 22
