Farkas Gábor: Szabadhidvég története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 22. (Székesfehérvár, 1962)
szántóföldjét Pál József és a város-hídvégi katolikus iskolamester birtokai határolták. Városhidvég határában fekvő két hold szántóföldet a katolikus hívők és a szabadhegyi település katolikus lakosai kötelesek megművelni ugyanolyan szolgáltatásokkal, mint azt Falu-Hídvég esetében már láttuk. Szabadhegy külön zsellértelepülés, a XIX. század első felében fejlődött ki egészen közel Városhídvégtől nyugatabbra. A két települést 1646-ban csak egy füves tér választotta el egymástól, amely tér közepén egy kőkereszt állott. Szabadhegy lakói mindannyian zsellérek, a feudális társadalom kisemmizettjei. A plébániaterheket arányosan nekik is viselniük kellett, de! legtöbbször ‘mint gyalogmunkásokaít alkalmazták őket a plébánia földjein. A városhídvégiek évente egy akó misebort adtak, de a két tehetősebb falu négy öl tűzifát i3 köteles volt szállítani Mezőkomáromba, a paróchiára. Kötelezte őket az egyház, hogy a plébánia sertései, szarvasmarhái, birkái a falvak legelőin, szabadon legelhessenek. A názospároktól egy pozsonyi mérő rozsot szedett a plébánia, melyet minden telkesi jobbágynak és zsellérnek adnia kellett. A léiekgabonának nevezett szolgáltatást az özvegyeknek is fizetni kellett, természetesen csak félmérő nagyságig. E fizetés alól viszont mentesek voltak, az uradalmi tisztek, az uraság, és a gazdák szolgálatában álló cselédek- A gabonaszolgáltatás mellett pénzszolgáltatást is követelt a paróchia. 1779-ben Bajzáth József veszprémi püspök által tartott canonica visitatio alkalmával a lélekpénzt 24 krajcárban állapították meg házaspáronként. Ebben az esetben sem tett különbséget az egyház a tehetősebb jobbágygazdák és a zsellérállapotú lakosok között, hanem egyformán követelte azt minden pártól, „akárhány pár légyen egy kenyéren, mindenik pártul fizettetik külön huszonnégy krajcár”. Ezt a pénzt évenkint szedték, mindenszentek ünnepe táján, a gondnok és ai dékán közreműködésével. A stólapénzt szintén az 1779-es egyházlátogatás alkalmával rögzítették. Keresztelés alkalmával 24 krajcárt fizettek, esketéskor 1 forintot. Ez utóbbi esetben a nemesnek i3 fizetnie kellett. Amennyiben a menyasszony a plébánia területéről eslketés után, elköltözött, a stóla-pénz 2 forint volt. Temetés alkalmából 30 krajcár járt öreg, vagy kisded után egyaránt. A lélekgabonát és lélekpénzt nem fizetők dupla stólapénzt fizettek. Anyakönyvi kivonat kiállításáért a helybeliek 1 forintot, a vidékiek ,vagy lélekgabona és pénzt nem fizető helybeliek pedig 2 forintot fizettek. Városhídvégen az iskolamesternek is természetben fizettek. Volt 7 és fél hold szántóföldje, mégpedig 3 hold a rebeczi úti alsódülőben, 2 hold a nyéki úti dűlőben, a második nyomásban, a kukor ica osztályban három negyed hold és; a r'étföldön egy és fél hold. Ebből 5 holdat a városhídvégiek műveltek meg. A Sió szigetben kilenc öl széles kert állott rend ekezésre, valamint egy merce alá való kender és káposzta föld is.70 Ezeket a tanító maga művelte meg saját költségén, a Falu-Hídvég határában lévő 13 hold földdel együtt. Kilenc öl 21
