Farkas Gábor: Szabadhidvég története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 22. (Székesfehérvár, 1962)

Az úrbérrendezés után Flalu-Hídvég fejlődése megakadt, a telket nem lehetett többé gyarapítani, nincs lehetőség a gazdasági felemelkedésre. II. József korában, az első magyarországi népszámlálás idején 78 házban 108 család élt. A falu lélekszáma 465 volt; ebből telkes gazda 70, zsellér 36. Az úrbérrendezés után 20 esztendővel ugrásszerűen megnövekedett a nincstelenek száma. 1815-ben 69 telkest tartottak számon. Város-Hídvégen 953 a 'lélekszám 1784-ben, akik 179 házban éltek. A családok száma; 225. A lakosság megoszlása érdekes képet; mutat: nemes 29, polgár 143. paraszt 3, zsellér 62 és egyéb 32. A helységnek még mindig kiváltságos helyzete van, a nemesi és polgári lakosság túlsúlyban volt, de a számos zsellér és egyéb kategóriák mögött a feudális osztálytársadalom' legelnyomottabb rétegei húzódtak meg.“8 II. József uralkodása a református felekezetnek bátorítást adott. 1786-ban Város-Hídvégen felépítik templomukat, amelynek tornyát azonban csak 1817-ben készítettek el. 1784-ben csalj Város-Hídvégen volt református prédikátor, aki a templomépítésre az időt igen alkalmasnak találta.® Falu-Hídvégen és Város-Hídvégen egyaránt vagyona volt az egyháznak. Az 1815-ös összeírás szerint a református egyház 19 és fél hold szántóföldet bírt, a református! tanítónak 1 és negyed hold szántóföld állott a rendekezésére. A mezőkomáromi plébániának 6 hold szántóföld és évente 3 szekér szénát termő' rét, a katolikus tanítónak pedig 15 hold szántóföldje volt. 1846-ban a község határát három nyomásban művelték. A mezőkomáromi plébánia fiók egyházának mindhárom nyomásban voltak földjei: első nyomásban, az Alszürű dűlőben két hold szántóföldje volt, a református tanító és Megyesi György földjei szomszédságában. Ugyancsak két holdja volt a Pityer dűlőben, amelyet a katolikus tanító és Orbán János falu-hídvégi gazda földje határolt. A harmadik nyomásban két hold, amely a rebeczi úti felső dűlőben volt a református és katolikus tanító földjei között. A plébánia hét hold földjét a faluhídvégi katolikus hívők művelték meg teljes egészében. A lakosok őszi vetés előtt három alkalommal szántottak, a tavasziak alá azonban csak egyszer, de a plébános gabonájával vetették, be a földeket. Kötelesek voltak a termést learatni, és a plébános szérűs kertjébe takarítani azt. Kapálást a plébánia földeken nem. végeztek, de a „kolompár” — ahogyan a krumplit akkoriban nevezték — és a kukorica elrakása, szedése és hazahordása a hívők feladata volt. A réti munkákat — kaszálás, szénagyűjtés és hordás — közösen végezték a Kádics dűlőben a városhídvégiekkel, mert a mezőkomáromi plébániának Várcs-Hídvég határában nem volt rétje, így a két falut a plébánia réti munkái fele-fele részben illette meg. A város-hídvégi határban két nyomásban voltak a szántóföldjei is. Az első nyomásban, amely a somi úti dűlőben volt 5 hold terjedelmű szántóföld. Ezt a birtokrészt nyugatról a Batthyány uradalom szántóföldjei, kelet felöl pedig a város-hídvégi református prédikátor birtoka határolta. A második nyomásban, a felsőnyéki úti dűlőben két hold

20