Farkas Gábor: Szabadhidvég története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 22. (Székesfehérvár, 1962)
dalom munkájához. A földesúr részére a munkaerő biztosítását állami törvény is szabályozta, az uradalom földjein megjelent jobbágyakat pedig a különféle uradalmi utasítások ösztönözték munkára. A négyökrös gazdáknak szántás alkalmával egy hajtógyereket is magukkal kellett vinni, hogy a munkaidő kihasználását ezáltal is biztosítsák. A szorgos munkák idején — kaszálás, aratás, szüret — az uradalom eltérhetett az urbárium heti 1 napos robotszolgálat előírásától és kétszeresen igénybe vehette a jobbágyok munkaerejét. Ebből aztán a jobbágygazdaságokban rendkívül nagy károk származtak, mert a jobbágyföldek kevés termésének betakarítását az uradalom elsődleges1 érdeke akadályozta. Nem voltak mentesek a földesúri szolgáltatások alól a zsellérek! sem. A házas zsellér 18, a házatlan zsellérnek pedig évi 12 nap volt a robotszolgálata az- uradalmakban. A zselléreket azonban nem kötelezhették arra, hogy duplázzák meg a robotszolgáltatását, és ha — „földjei egy fél tartályosnak részét: föl nem érik, azoktul csak kilencedet ad, és akárki más egy fél fertályosnál kevesebbet írjoní csak, és zsellér gyanánt tartassék"’. — A zsellérek megélhetésük java részét napszamosmunkával keresték meg, bár erre a jobbágyok is gyakran vállalkoztak. Törvényes bélért a jobbágy az uraságnak szolgálni tartozik — írja az urbárium. A jobbágyságnak nagy terhet jelentett a hosszú fuvar, amelyet 4 egész telkes jobbágy két napi járóföldre 1 négymarhás szekérrel volt köteles szolgálni- A házas zsellérek és telkes jobbágyok 1 forint censust fizettek az uradalomnak, a telkesek pedig bizonyos élelmiszereket (vaj, tojás, csirke) szolgáltattak. A terményekből kilencedet adtak, ami alól csak a ház körül termett vélemény volt kivétel. A gabonát és más, kilenced alá eső terményeket a földekről nem lehetett addig hazaszállítani, amíg a földesúr emberei meg nem ejtették a, kilencedelést. Ezt augusztus 20-ig, István, király napig végezték el és a jobbágy csak augusztus végén csépelhette, vagy nyomtathatta el gabonáját. Szüret után a borból hegyvámot szedett a földesúri tiszt. A bort akóval mérték/’ egy akó 32 pintből állott. (1 pint — 1,415 1.) A jobbágyokat 1767-ben kitiltották az uradalom erdejéről, élő fát többé ki (nem vághatott, fonyásveszszőt magának nem szedhetett, hogy házát elkeríthesse, sem szőlőkarónak való fákat nem kapott. Megtiltották, hogy fegyvert tartson, eltiltják a vadászattól is, sőt olyan kutyát sem tarthatott, amely a vadakat elfogdossa. A földesúr hatalmát a falura kiterjesztette, annak minden tevékenységét ellenőrizte. Bírót a földesúr jelölt, és annak megválasztása csak a földesúri tiszt jelenlétével történhetett a községben- A bíró (mellett működő esküdteket és a nótáriusokat szabadon választotta a község népe. A bírók a földesúr emberei közül kerültek ki, az uradalom csak olyan módosabb jobbágygazdákat jelölt a bírói tisztségre, akik az uradalom rendelkezéseit maradéktalanul végrehajtották. A bíró és az esküdtek parancsolták a gazdákat és zselléreket robotra, ők szedték be a censust, a terményszolgáltatásokat, és a falu elöljárósága hajtotta végre a vármegye utasításait.67 19
