Farkas Gábor: Szabadhidvég története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 22. (Székesfehérvár, 1962)

tember 8-án hirdették ki a falu népe előtt az úrbéri egyezséget, amelyben számbaveitték a jobbágyok haszonvételeit és szolgáltatásait egyaránt. Az egész telkes jobbágy háza két pozsonyi mérő nagyságú földön volt, amely 2400 négyszögöl területű házhelyet jelentett, amelyen állt a ház a gazdasági épületekkel, az udvar’, a szérűs ési a veteményes kert. Ez volt a jobbágy belső fundusa, amelyhez a külső tartozékok, a szántóföld és rét tartozott. Egész jobbágytelekhez 22 hold szántóföld tartozott és 12 szekér szénát termő rét. Más helyeken kisebb nagyságú réteket osztottak, de a szerződés Falu-Hídvég esetében rávilágít arra, hogy évente a réteket egyszer kaszálják, ezért nagyobb területet adtak a jobbágy használatába. Az évi egy alkalommal történő kaszálás már az urbárium előtt kialakult szokás volt, és a biztosok ezt a szokást? az úrbérrendelet végrehajtásakor is meghagyták. A községben egy gazda, Kozma Mihály, egész telkes, a többiek töredéktelkesek, hánomnegyedhelyesnek 16 és fél hold a szántóföldjük. félhelyesnek 11, a negyedtelkesnek 5 és fél, a nyolcadtelkesnek pedig csak 2 és háromnegyed hold a szántóterülete. Azl úrbérrendezés idején a legtöbb gazda félte'lekkel és negyedtelekkel rendelkezik. Azok, akiknek a földje a nyolcadtelkesek földjének nagyságát sem éri el, azok a zsellérek. A zsellér lehet házzal rendelkező és háznélküli. Falu-Hídvégen 3 zsellérállapotú lakos van: Vági István, Kerti György, Töi’ök Dániel. A telkesek száma 56- A falu-hídvégi gazdáknak szőlőjük is van, A birtokosok azonban nem árusíthatták boraikat egész éven át, hanem csak annak egy részében. A földesúr vagyonát gyarapította az év más napjain a borárusításböi származó jövedelem. A földesúr borát Szent György naptól Szent Mihály napig mérette, amikor a bor drágább, és a jobbágyok Szent Mihály naptól, szeptember 29-től április 24-ig, Szent György napig árulhatták a bort, amikor annak még az ára sem volt magas .Az urbárium szabályozta a majorsági területeken irtott földeket is. Kimondja, hogy azokat az; úrbéres területeik közé nem lehet számítani. A nincstelen zsellérek és igaerővel rendelkező jobbágyok irtásföldeket szívesen műveltek, ezekről a szolgáltatásoki nem úrbéres szolgáltatások, de az uradalom munkaerőt nyert az irtásföldek műveltetésével is. Az uradalom a feudális járadék szolgáltatását három elhatároló járadékformában követelte meg. A feudalizmusban a földtulajdon gazdaságilag a földjáradék formájában valósult meg, amely jobbágymunka, vagy élelem és pénzszolgáltatás volt, a földesúrtól kapott telek használatáért. Az úrbérrendezés során a faluhídvégi jobbágyok szolgáltatásait írásban szabályozták. Minden egész telkes gazda az uradalomnak hetenkint 1 nap igásrobotot köteles szolgálni „napkeltétől napnyugtáig... két marhával, a maga szekerével”. Szántás alkalmával pedig négy ökörrel köteles megjelenni és saját1 ekéjét, boro• náját kellett használnia. Amennyiben az egész telkes gazdának négy ökre nem lenne, úgy kétszeresen köteles dolgozni. Ugyancsak két napot dolgozott gyalogrobotban az a jobbágy, aki nem tudott igaerőt adni az ura18