Farkas Gábor: Szabadhidvég története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 22. (Székesfehérvár, 1962)
akiknek református felesége volt. A feleségek férjük mellett a református vallást gyakorolták. Ezeket a családokat is mint katolikusokat tünteti tel az összeírás, de a feleség nevét nem írták le, hanem annyit jegyeztek meg, hogy „uxor helvetica”.63 A felekezetek házasság útján nem igen keveredtek egymással. Csak néhány katolikus férfit találtunk, akinek a felesége református: Olá György, Csordás1 Ádám és Vági Márton, viszont Molnár Mihálynak Tóth Erzsébet nevő felesége az egyedüli kálvinista feleség. Két református férfi vett feleségül katolikus nőt: Harai György, Vájtál Márton, viszont egyedi eset. Förhécz István, aki kálvinista létére a katolikus Pető Annával kötött házasságot. Csak a katolikus családok összeírása áll rendelkezésünkre, de ezekből is megállapítható, hogy egyre népesedő falvak képe bontakozik ki a XVIII. század közepén. Népes, sokgyermekes családok gyakoriak. Zábodi György és Hegyi Mária házasságából 1747-ig öt gyermek született, akik'ekkor még munkaképtelenek: Anna 11. István 10, András 7, Mihály 5, Róza 2 esztendős- .Akad egy gyermekes család is. Tislér György és Bédi Anna házasságából 1 fiú született, Pál, aki 1747-ben már 15 esztendős volt.63 A század közepén királynői rendeletre jobbágyvédő intézkedéseket hajtanak végre a magyar falvakban. Az 1767-ben kiadott úrbéri rendelet alapján szabályozták Falu-Hídvég jobbágyainak úrbéres szolgáltatását. 1767-ben felvett községi adatok szerint 1760-ban az érvényben lévő urbáriumhoz kiegészítést eszközölt az uradalom és ez a század közepén létrejött földesúri-jobbágyi jogviszonyt szabályozó szerződés kisebb változásokkal volt érvényben az udvar által elrendelt királyi úibérrendelet végrehajtásáig. Falu- Hídvégen 1767-ben nemi volt elhagyott telek, a község lakói állapotukra nézve pedig szabadköltözködési joggal bírtak. A jobbágyok helyzete tehát tűrhető volt, a jobbágyszolgáltatások enyhébbek, tekintve a község telepes voltát. 1767-ben Horváth István falu-hídvégi öreg bíró, Király Mihály, Füredi István és Füredi György esküdtek vallották a királyi biztosoknak, hogy sorsuk elviselhető és az uradalomra panaszuk nincsen.5* Amikor a királyi biztosok sorra járták a jobbágyfalvakat és számba vették a jobbágyok földesúri terheit, a kiváltságos; falvakat sem kerülték el. Város-Hídvégi lakói attól féltek, hogy a királynő megbízottai őket is jobbágyszolgáltatásokra kényszeríthetik, sietve kérték uruktól, Batthyány Füiöptől, régi kiváltságaik megerősítését. A földesúr 1766. június 21-én Pozsonyban kelt levelében a város-hídvégi lakosok személyi és vagyoni kiváltságait helybenhagyta úgy, ahogy „ a mostanában annak valóságos ussusában vagyunk”.65 Amikor 1767-ben az úrbérrendezés: végrehajtására sor került Város-Hídvégen. nem volt teendője a királyi biztosnak. Bár összeírták a falu 103 telekkel rendelkező lakóját, 39 zsellérállapotú lakosát, de a nevüket és a telki állomány nagyságát jegyezték csak fel. Az egésztelkes a Város-Hídvégiek között igen ritka volt. Falu-Hídvégen 1767. szep-17
