Farkas Gábor: Szabadhidvég története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 22. (Székesfehérvár, 1962)

már erős császári nyomás nehezedett a kurucokra, Simontornya veszély­be került. Szigetvár és Pécs irányából várható volt ellene a támadás. A pa­lotai, hídvégi, foki, csíkvári erősségek parancsnokait utasították, hogy ha az ellenség a Sió vonalba nyomulna, akkor nekik Simontornya védel­mére kell vonulniok.51 1709. február 13-án a foki és hídvégi hajdúkat Simontornyára rendelték, bár az erősségek nem maradtak őrizetlenül, mert azokba a csíkvári katonaságot helyezték. A labancok 1709- elején a kemény tél ellenére sikeres hadműveletet folytattak. Eszterházy je­gyezte meg találóan: „csekély nyugodalmat engedett az ellenség” — el­foglalta a csíkvári sáncot, és Székesfehérvárból kitörve egész Simontor­­nyáig hadakozott, amíg a kurucok seregük roncsaival kénytelenek voltait az egész Mezőföldön viszavonulni.52 Az ellenség 1709. elején a Sió vonalat még nem tudta elfoglalni, sőt március 3-án a hídvégi és foki erődítmé­ny eüobe 200 hajdút és több tisztet helyeztek. 200 főnyi őrséget kapott ugyanakkor Simontornya is.53 Április elején még javították a hídvégi erősséget, hamarosan azonban a gyalogos őrséget a sáncokban dolgozó építőkkel együtt Simontornyára rendelték.' Az őrséget lovas kurucok lát­ták el ezután. et A kurucok megmaradt erejüket a Sió-vonal legfontosabb várába, Simontornyára összpontosították. Heister 1709. nyarán megindult a Sió vonal ellen, Palotán aratott győzelme után komolyabb ellenállásra nem számíthatott. Augusztus 13-án Mezőkomáromban állomásozott, Kíd­­véget elfoglalta, s ezzel a Sió vonal hadászati jelentősége a kurucok: szá­mára elveszett. VAROS- ÉS FALU-HÍDVÉG (KIS-HÍDVÉG) 140 ESZTENDŐ A JOBBÄGYVILÄGEAN. 1709—1848 A XVIII. század első,felében a majorsági gazdálkodás megszerve­zése során Hídvég községben nagyarányú változások következtek be. A földesúri magángazdálkodás kiépítéséhez, a termelőmunka megindí­tásához munkaerő kellett. Hídvég lakói továbbra is kiváltságos helyzet­ben vannak, a földesúrak jobbágyszolgáltatások fizetésére azokat nem kötelezhették. A jobbágyok szolgáltatása közül ekkor a robotra, igás és gyalogosrobotra volt szüksége a birtokosnak. Annak érdekében, hogy a munkaerőt megoldják, Hídvégire jobbágyokat telepítettek. Az új lakosok külön utcákat építettek a falutól északra, s ez a telepes község külön kezd­te meg életét, és jobbágyközségként szerepelt a XIX. század közepéig. A XVIII. század első felében Kis-Hídvégnek nevezték, a század második felében pedig Falu-Hídvég néven szerepel az összeírásokban. Kis-Híd­­vég lakói szabadköltözködésű jobbágyok, többségük református a telepí­tés idején. 1715-ben 9 jobbágyporta volt a faluban. Ezek az első.telepesek. 1710. előtti időben a Roboz család birtokolta kevés ideig a birtokrészt. 14

Next

/
Thumbnails
Contents