Farkas Gábor: Szabadhidvég története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 22. (Székesfehérvár, 1962)
A telepítést ők engedélyezték még az 1710-es év előtt." A század első negyedében a telepítés tovább folyt. Munkaerőt a telepes falvak annál is inkább kaptak, mert az első esztendőkben kedvezményekben részesültek a jobbágyok. Adonyból úgy szöktek a jobbágyok Hícvégre, mert a Zichy uradalomban megnövelt jobbágyszolgáltatásokat követeltek tőlük.56 Kis- Hídvég lakói számban gyarapodtak és külön református prédikátort tartottak."7 Kis-Hídvég község vagyoni helyzete is jobbnak mutatkozott, mint a történelmi Hídvég lakóié. Ezt a helységet Város-Hídvégnek nevezték el Kis-Hídvég telepítése után. Város-Hídvégben 1715-ben 18 háztartást írtak össze, amelyek szántófölddel és más haszonvételekkel nem rendelkeztek. A katona renden élő és kiváltságos nép a majorságok megszervezése után kiszorult a rét, a legelő és a vizek használatából Város- Hídvég határában 1726-ban már három majort épített az uradalom és ezekhez csatolták a környező birtokokat: Rebecz, Fanni és Nándormajorok egy-egy gazdasági egységei lettek az egész hídvégi, határban megszervezett uradalomnak.58 így a kiváltságos Város-Hídvég fejlődése erősen eltér a jobbágy állapotú Kis-Hídvégtől. A város-hídvégieknek a katonai renden való állapot a XVIII. században már nélkülözést jelentett, az utóbbiaknak bár küzdelmes, de dolgos jövő lett osztályrészük. 1724-ben egy vármegyei bizottság megszemlélte Város-Hídvég határát és a jelentésben csak nincstelenségükről számolhatott be a kiküldött hatóság. Ezt az állapotot azzal indokolta, hogy „ezen Helység Török Praesidiunr lévén, az. után is a Méltóságos Batthyány ház katonasággal meg szállította, örökös szabadságot adván nekik, az melyben mast is megtartja”. — Az uradalom a majorgazdálkodás megszervezése alkalmával a szántóföldekről, a legelőkről kitiltotta őket, minthogy kiváltságuk következtében nem kötelezhette őket az uradalmi földek művelésére. Ezért a határ legértéktelenebb részéből kapták rétet, amely a Sió mellékén feküdt. Azonban még ezt sem adták bőven, mert egy lovas renden lévő gazdának 1724-ben egy szekérre való értéktelen sásos szénája termett. Szántóföldet pedig egyáltalán nem juttatott nekik az uradalom és éppen ha száraz esztendő volt, a Sió mellékén fekvő rétet felszántották. Az uradalom később a Tolna megyei Nyék falu határából — amely ugyancsak a Batthyányak birtoka volt — bizonyos szántóföldeket juttatott a város-hídvégi lakosoknak. Nem volt a községnek erdője sem, tűzifát és épületfát pénzért vásárolták más falvak: lakóitól. A megélhetés gondja a munkaképes férfiakat Somogy, Fejér, Tolna és Veszprém megyékben lévő uradalmakba is űzte, ahol szántást, kaszálást végeztek napszámbér ellenében.53 Mindkét település lakói zömében a református vallást követték, soraikat az erős államhatalmi nyomás ellen egyre szorosabbra zárták. Kőből nem építhettek a protestánsok templomot, tornyot sem belezhettek templomukhoz. Város-Hídvégen 1747-ben álló református templom fából és sövényből készült, amelyet sárral tapasztottak be. A templomhoz 1737-15
