Farkas Gábor: Szabadhidvég története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 22. (Székesfehérvár, 1962)
Másodszor: Aki ott helyben valami épületet fog tenni, azt szabadon bírhassa, és pénz nélkül se mi, se maradékaink el ne vehessék tőle, se feleségétül és gyermekéiül, ha pediglen maradék nélkül meghal, az épület a hozzá való apertinentiával (tartozékával) az uraságra szálljon Harmadszor: A kocsmát egy esztendeig a seregnek engedtük, míglen a hely valamennyire felépül, mely egy esztendőnek eltelte alatt két hónapig a kapitány bora follyon, el telvén pedig egy esztendő, mindenkor Szent Mihály naptól fogvást karácsonyig a kocsma a seregé legyen és azután egyedül az uraságé. Negyedszer: A vámot is egy esztendeig engedtük az seregnek, abból egy esztendőnek eltelte alatt két hónapot engedvén az kapitánynak, az mi az mészárszéket illeti ad beneplacitum usque (tetszésünk szerinti ideig) engedtük az seregnek, melynek nagyobb bizonyságára adtuk ezen pöcsétes levelünket, kezünk írásával megerősítvén. Dátum Szent Gróth, (ma Zalaszentgrót) Die 29-a Septembris Anno 1688. Gróf Batthyány Ádám m. p.3‘ A szerződés betekintést nyújt a telepesek életébe. Az első években nagyobb kiváltságokkal és kedvezményekkel rendelkeztek, mert szükségük volt a gazdasági megerősödésre. Az első évben még igen, kevesen építették fel házaikat. A katonáskodás szinte állandó fegyveres szolgálatot jelentett és a hídvégi őrséggel együtt gyakran vezényelték őket más országrészekbe- Batthyány Ádám 1693—1703-ig horvát bán volt, így több ízben mozgatta meg saját birtokán lévő katonáit. 1698-ban Ireg mezővárosba vezényelték őket, ahol egy iregi származású, de Hidvégen szolgáló katona biztatására több kellemetlenséget okoztak az uradalomnak és tiszttartójának.35 1703-ban II. Rákóczi Ferenc szabadságharcos zászlait örömmel követte IVIagyarország népe. Rákóczi katonái, a kurucok, zömmel a jobbágyokból, volt végvári vitézekből verbuválódtak. Dunántúl népe is örömmel fogadta a felszabadító kuruc vezéreket, akik 1704 tavaszára Kelet- Dunántúlt, és a Balaton környéki vármegyéket hódoltatták Rákóczinak. Horváth Mihály ezredes katonáit Somogy vármegyéből toborozza már 1704-ben. A kuruc alvezérek bátor portyáikkal rettegésben tartották a császár katonáit és a magyarság ellen az osztrák hatalom védelmében felkelt rácokat. Heister Hannibál császári hadvezér nagy erővel nyomult a Somogy vármegyében állomásozó kuruc csapatok ellen. Károlyi Sándor 1705 márciusában Somogy vármegyében időzött, akit Heister, március 31-én, éjjel Kilitinél meglepett és megszalasztott. Károlyi szétvert kurucait Szekeres István, Béri Balogh Ádám alvezérek gyűjtötték össze. A kurucok közül sokan a Sió berekbe találtak menedéket, ahol várták az alkalmat, hogy ismét szervezetten harcolhassanak a labancok ellen. Ez hamarosan be is következett. Bottyán János, kuruc tábornok 1705 november 4-én Földvárnál átkelt a Dunán. A Bakony, Vértes, Sió berek és a Somogy-11
