Stigler István: Székesfehérvár nyomdászatának 150 éves története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 6. (Székesfehérvár, 1957)
BEVEZETŐ SZÉKESFEHÉRVÁR szerepe a magyar könyv történetében nem 1806/07-ben kezdődött, amikor a mai Kossuth utca egyik szerény házának udvari részében megnyitotta Számmer Mihály kis nyomdáját, hogy német, latin és magyar nyelvű prédikációkat, ünnepi versikéket, imádságos könyveket és iskolai értesítőket adjon Székesfehérvár olvasni vágyó közönsége kezébe. A mai ember számára a könyv fogalma természetszerűleg összefonódik a nyomtatással. Pedig 1440 táján, amikor Johann Gutenberg strassburgi műhelyében1 az első nyomtatott művek elkészültek, a könyv, ha más és más formában is, többezer éves történetre tekinthetett vissza. A középkorban a pergamenra, majd papírra írt kódex volt a könyv. A mai nemzetek krónikái, törvényei, legrégibb irodalmi emlékei, az ókorból átmentett tudományos, vallásos és irodalmi művek mind ebben a köntösben jelentek meg. A klasszikus ókorban könyv alatt papírusztekercset értettek. Ebben a formában látott napvilágot a görög és a római történetírás, ezekre rögzítették az ókori ember szellemének minden kincsét, a nagy eposzokat, az athéni drámaírás halhatatlan alkotásait, görög és latin költők verseit, az idősebb Plinius természettudományi megfigyeléseit. S ha még egy korszakkal megyünk vissza a múltba, a babyloniakig jutunk, akik agyagtáblákra jegyezték fel ősi legendáikat a vízözönről, a világ teremtéséről, törvényeiket, csillagászati és matematikai megfigyeléseiket. A könyv története az őskornak ugyanabba a nehezen megközelíthető homályába vész, mint maga az írás.5 A magyar könyv történetének őskorában, a középkorban Székesfehérvárnak kimagasló helyet juttatott történeti jelentősége. A királyi bazilika káptalanja őrizte az ország levéltárát s III. Bélától, prépostjaink hosszú sora viselte a kancellári, majd az alkancellári méltóságot. Ennek az adottságnak következtében hosszú időn keresztül Fehérvár volt a hivatalos történetírás középpontja, ahol nemcsak őrizték, de nem kis részben írták is az évkönyveket, történetírásunk első, nagyértékű emlékeit. Csak a legszebbet emeljük ki a gazdag sorozatból: a Bécsi Képes Krónikát, amelyet Kálti Márk, székesfehérvári őrkanonok írt Nagy Lajos király korában, a király személyes utasítására. A könyvek (kódexek) túlnyomó részét kolostorokban írták, másolták ezzel foglalkozó szerzetesek. Nincsen semmiféle adatunk rá, hogy Fehérvárt is készültek volna ilyen szép iniciálékkal díszített egyházi vonatkozású könyvek, a Budai külvárosban 3