Bányai Balázs - Kovács Eleonóra (szer.): A"Zichy-expedíció"- Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 48. (Székesfehérvár, 2013)
Bányai Balázs - Kovács Eleonóra: A "Zichy-expedíció"
ŐSEINK NYOMÁBAN 43 Első két expedícióját 1895 és 1896 nyarán vezette.168 Elsőként a Kaukázus vidékeit, utóbb Turkesztánt járta be Wosinszky Mór szekszárdi apát-plébános régésszel, Szádeczky Lajossal, a kolozsvári egyetem történelem tanárával, Bálint Gábor nyelvtudóssal, egy tolmáccsal, egy festővel és egyik magaslaki erdészével.169 A szakemberek főként könyvtárakban és múzeumokban kutattak, az összegyűjtött régészeti leleteket, néprajzi tárgyakat és fotográfiákat döntő részben vásárolták.170 Az utakat személyi ellentétek nehezítették, mivel a tudós munkatársak az idő rövidsége és a kissé hiú gróf által szervezett reprezentációs, társasági események mellett nem tudtak elegendő időt szentelni munkájuknak.171 Hazaérkezésükkor Zichy sikeresnek ítélte az utakat, úgy vélte, hogy a saját és egyéb magyar nemesi családok őseire is rátalált.172 A tudósok másként vélekedhettek, hiszen köztük és az utakat nagy anyagi áldozatok árán támogató gróf közötti ellentétek a munkakapcsolatok eredménytelen lezárásához vezettek. Szádeczky sejtelmesen írt erről a későbbiekben: a tanulmányút „tudományos eredményeiről rendszeres beszámolás nem történt, mert munkálataink kiadása olyan feltételekhez köttetett, melynek teljesítése tudományos meggyőződésünkkel ellenkezett."'73 A kaukázusi anyag mégsem maradt ismeretlen. A - később a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott - néprajzi gyűjteményt az Ezredéves Országos Kiállításon mutatta be Zichy,174 míg a Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai címmel megjelent két vaskos kötetben Jankó János etnográfus a néprajzi tárgyakat, Posta Béla régész pedig a régészeti leleteket publikálta. Maga a gróf A magyar faj vándorlása címmel összegezte ismereteit. A Magyar Nemzeti Múzeum két szakemberének írásai mellőztek minden elemzést és összehasonlítást, „csupán” a leletek leírására vállalkoztak, mivel Zichy - és a közvélemény - reményeivel ellentétben a magyar honfoglalók emlékeivel nem találtak analógiákat.175 A Zichy által leírtakat azonban jogosan - de felesleges személyeskedésekkel és gúnnyal tarkítva - ízekre szedte Herman Ottó néprajzkutató.176 Az utak és a kötetek szakmai bírálata sem tántorította el Zichyt attól, hogy a témában továbbra is előadásokat tartson itthon és külföldön, illetve, hogy Ferenc Józsefnek és II. Miklós cárnak személyesen adja át a magyar és francia nyelvű köteteket.177 Az expedíciókat mégsem tarthatjuk eredménytelennek, hiszen az összegyűjtött tárgyak napjainkban is kitűnő forrásai a Kaukázus történelmének és néprajzának. Az expedíció során készített útleírások és fényképek is egy addig nagyobbrészt ismeretlen világot hoztak közelebb az érdeklődő közönség számára. A kritikák arra ösztönözték a grófot, hogy a következő utat alaposabban készítse elő. Maga újabb olvasmányokba merült, s a témában jártas
