Bányai Balázs - Kovács Eleonóra (szer.): A"Zichy-expedíció"- Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 48. (Székesfehérvár, 2013)
A világpolgár szülőföldjén - Bányai Balázs: Szenvedély és reprezentáció. Zichy Jenő gróf vadászatai és kastélyai
SZENVEDÉLY ÉS REPREZENTÁCIÓ 159 A gróffal utazó Jankó János néprajzkutató naplójában is fennmaradtak a vadászatot érintő feljegyzések. Jankó hangvételéből érződik a gróf és a tudósok közötti feszültség, és fényt vet arra is, hogy a vadászat fogalma alatt mást értettek Magyarországon és egyes felkeresett oroszországi területeken. 1898. április 23-án, a Kaszpi-tenger közelében fekvő Asztrahányban az alábbi feljegyzés került a tudós naplójába: „A gróf ma este elutazott vadászni, szerdáig nem jön haza, ennek története amily érdekes, époly jellemző: Az íszpravnik [járási, kerületi elöljáró] meglátogatta a grófot, felajánlotta hajóját és két ornithologiai munkát vitt magával, melyből meg akarta mutatni, hogy mily madarak vannak itt; az iszpravnik csak oroszul tudván, a grófnak nem lévén tolmácsa, kisütötte, hogy ez valami ornithologus, aki a könyvet neki el akarja adni, s mert ami oroszul van, az nem könyv, az iszpravnik - svindler s őt ugyan be nem csapja. Mikor a gróffal találkoztam, felvilágosítottam az iszpravnik állásáról, szíves ajánlatáról stb., de az már későn volt; a gróf hajót bérelt, vadászt bérelt, persze mindent jó borsos áron, s este a hajóra szállásolták magukat Zichy, Bánhidy, Roslapil és András. Csiki-t, épen a zoológust, itthon hagyták, nem volt hely a hajón” 1,8 Néhány nappal később ezeket jegyezte le a lefolyt vadászatról: „Az utazásból hazatérvén, nem kis meglepetésemre azt hallom, hogy a gróf 24 órai vadászat után hirtelen visszatért; a 24 óra került 130 rúbeljébe. A visszatérésnek több oka volt; Roslapil szerint az volt, hogy a gróf egy sast elhibázott; Bánhidy szerint az, hogy a gróf egy madárra kétszer lőtt rá sa madár lehullott; az orosz vadász kivezette őket, ezt mondta nekem: haj uram, nem vadászok ezek az urak, mi órákig mászkálunk ágyékig érő vízben s úgy lövünk, ezek azt akarják, hogy a hajókról ki ne kelljen mozdulni s minden madár az orruk elé repüljön. Ez mondta meg az igazat”."9 Jankó a miniszterhez írt jelentésében sem szépítette a gróf szerepét. A tatárok földjéről, a szintén Oroszországhoz tartozó Kazanyból azt írta június 5-én, hogy amíg a kutatók fáradságot nem kímélve dolgoztak, addig „A gróf úr ... látogatásokat tett, szórakozott, vadászott, s mert az apr. 21-május 1-ig tartó io nap alatta lázas és szakadatlan munka következtében alig beszéltünk egymással '/ órát, nem is sejti, hogy expeditiójának milyen szép gyümölcsei vannak, ...”.120 Persze amikor a kritikus néprajzos tehette, maga is puskát ragadott: „Délelőtt 12 óra felé hajónk megállt megint, hogy fát vegyen fel, s ez órát mi vadászatra használtuk fel. Én egy fiókvarjút lőttem, a gróf két sirályt... ” - írta egy hajóúton június 26-án. Amint láttuk, az út során alkalmanként a tudósok is élvezték a vadászatokat, de nem lehet elhallgatni, hogy ezek és a velük járó látogatások, fogadások nagyban nehezítették mind a néprajzos, a régész és a nyelvész dolgát. Posta Béla régész és Jankó János néprajzkutató 1898 tavaszán Zichy Jenőnek írott levele is erre világít rá: „Pápayra [Pápay József az expedíció nyelvésze] nézve mi megmondtuk neki, hogy annak az osztyákokhoz kell rögtön
