Bányai Balázs - Kovács Eleonóra (szer.): A"Zichy-expedíció"- Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 48. (Székesfehérvár, 2013)
A világpolgár szülőföldjén - Kovács Eleonóra: "Én tehát mindezekkel szemben levonom a konzekvenciákat." Zinchy Jenő mint politikus
ÉN TEHÁT MINDEZEKKEL SZEMBEN LEVONOM A KONZEKVENCIÁKAT.’ 117 : téseiről, s értelmezni a Nemzeti Párt lépését. A visszatekintés során hangzik el, hogy egészen 1899-ig a kiegyezés alapján álló ellenzék táborában foglalt helyet, s pártjának döntése is pont abból fakadt, hogy támogassák Deák alkotását, azt fenntartsák, ezért léptek szövetségre Széli Kálmán Szabadelvű Pártjával. Utóbbinak a képviselőházban kifejtett kormányprogramjában szereplő „törvény, jog és igazságára való hivatkozása politikai szállóigévé vált, amelyre Zichy is hivatkozik. A gróf azonban megőriz e programbeszédében valamelyes különállást Szélitől és pártjától, sugallva talán, hogy a közös cél érdekében egyesültek. Zichy fő problémának a gazdasági viszonyok aggasztó voltát tartja ekkor is. Ez volt az alapja Széli azon beszédének is, amikor kijelentette, hogy „az ő pártjában helye van mindenkinek, a ki az ő programmját vallja."19 A gazdaság fellendítése tehát az a közös ügy, amelynek mentén - mint Zichy már korábban is írta - nézetkülönbségek ellenére is össze lehet fogni. Érvrendszere erre épül; ugyanakkor vigyáz arra is, hogy nyitva hagyjon magának egy önálló utat, igazolva ezzel a bevezetőben írtakat. Széli „a közgazdaság terén, a földművelés, az ipar és kereskedelem érdekeit egyaránt védi. Ő sem nem agrár, sem nem merkantil. Ő mindkettőt védi egyaránt, és minden közgazdasági érdek kiegyenlítését keresi. Én is ezt vallom és azért állok az ö oldala mellett.”20 Ez elég világos megfogalmazása annak az elvnek, amit Zichy a mindent „felülíró” legfőbb érdekről, a gazdaság rendbetételéről mondott. Fontos azonban az is, hogy vannak kérdések, amelyekben erőteljesebben, vagy másként vélekedik, mint Széli és csoportja, (vagy legalábbis nyíltabban lép fel), s ezt már nem is annyira pártja (a volt Nemzeti Párt), inkább már a maga nevében mondja. „Én itt kimondom, a hogy én azt 20 évvel ezelőtt, itt e város polgárai színe-java előtt elmondottam és azóta consequenter mindig hangoztattam, hogy minden ipari védelem és segélyezés mind csak féleszköz, itt radicalis eszközhöz kell nyúlnunk és meg kell teremteni az önálló vámterületet!”2' E kérdést is a fejlesztendő ipar szempontjából vizsgálja és indokolja - vitázva az eltérő véleményen lévőkkel. Úgy látja, hogy a sok kevésbé jó színvonalú osztrák iparcikk beáramlása miatt önálló vámterület nélkül a hazai piacot nehéz visszahódítani/meghódítani a hazai iparnak. Hangsúlyozza azt is, hogy elképzelése szerint az ipar és a mezőgazdaság együtthaladva kellene, hogy fejlődjék, s amit már 1884-es pesti programbeszédében is kifejtett: a családok jóléte képezi az állam erejét. Mindent a gazdaság fejlettségéből vezet le; a gazdag állam lehet kultúrállam, s ez adja önállóságát és függetlenségét is. Emiatt érvel a gazdaság fejlesztése, közelebbről az iparfejlesztés mellett. Azt is megfogalmazza, hogy szerinte miben rejlik egy állam ereje, gazdagsága: „Egy ország pedig csak akkor mondható gazdagnak, amikor annak vagyonosodása általános és az a társadalom minden rétegében, az ország minden vidékén észlelhető."22 Mint székesfehérvári képviselőjelölt az e vidékre vonatkozó konkrét elképzeléseit is ehhez a gondolatkörhöz köti. Fehérvár nagy áldozattal járult I
