Bányai Balázs - Kovács Eleonóra (szer.): A"Zichy-expedíció"- Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 48. (Székesfehérvár, 2013)
A világpolgár szülőföldjén - Kovács Eleonóra: "Én tehát mindezekkel szemben levonom a konzekvenciákat." Zinchy Jenő mint politikus
110 A VILÁGPOLGÁR SZÜLŐFÖLDJÉN célozták, hogy a közös államalakulat helyzete stabilizálódjék, ennek részeként a magyar rész gazdasági fejlődése - vízügy, vasút, iskolák - is elmaradhatatlan. Itt különösen a már megvalósult magyar vasút államosítását emelte ki, s elismerte a kormányzó Szabadelvű Párt érdemeit, például az újonnan alakuló ipari vállalkozások részére nyújtott kedvezmények, vagy a fogyasztási adó „elszivárgásának” megakadályozása érdekében tett erőfeszítések terén. Itt tér rá saját elképzelésére is. Mindennek alapját az iparfejlesztés képezi, amely nélkül nem működik intenzív mezőgazdaság, mert egymás kiegészítői. A szellemi fejlődés is csak az anyagi megerősödéssel párhuzamosan működik. Nem a közösség, hanem a közösség elemei felől, a családoktól közelíti meg a dolgot, az egyesek jóléte képezi az állam erejét. Zichy szerint az ipari fejlődés azonban csak önálló vámterület biztosítása esetén valósulhat meg. Az ipar fejlődése idővel megteremti azokat a pénzügyi és nemzetgazdasági körülményeket, amelyek az egyének túlterhelése nélkül meghozhatják az államháztartásban az egyensúlyt. E kérdés választja el a kormánypárttól. Érdekes dolgokat ír magáról a pártonkívüliségről is. Példákat említ az angol politikai életből arra vonatkozóan, hogy egy-egy, az egész nemzetet érintő cél érdekében hogyan fogtak össze politikai állásfoglalásukat félretéve, s míg az elsődleges probléma meg nem oldódott, e fő kérdés mentén politizáltak. Ilyen kérdésnek véli Zichy a magyar gazdaság fejlesztésének ügyét. „Nem negédességből történik nálam sem, hogy pártonkívüli vagyok. Egy czélt tűztem magam elé: hazai közgazdasági állapotaink fejlesztését, mint az anyagi jólét, állami fölvirágzásunk egyedüli egészséges alapját! Minden más kérdést ebből a szempontból tekintek, ítélek meg; ebből folynak elhatározásaim és tetteim; ez programmom, ez politikai hitvallásom!”6 Ide kapcsolódóan említi - saját szavaival élve - „kedvenc eszméjét” a délmagyarországi csatornahálózat kiépítésének gondolatát, amely Budapesttel összekötve a déli részeket komoly szállítási lehetőséget biztosítana az országnak. Zichy az 1860-as években még főként a mezőgazdaság és a közlekedés fejlesztésén dolgozott. Angliában és Hollandiában azzal a céllal tanulmányozta a csatornázás és vízépítészet működését, hogy megfigyeléseit hazájában kamatoztassa. Hazaérkezvén „A duna-tiszai vagyis a Pest, Szeged, Szabadka és Kula közötti csatorna” című röpiratában az Alföldre vonatkozó csatornázási terveit fejtegette. Elképzelései kedvező fogadtatásra leltek, Szeged városa díszpolgári címmel is elismerte fáradozásait, de a Duna és Tisza közötti vízi közlekedést, főként a mezőgazdasági termények szállítását a délebbre megépített Ferenc-csatornához képest is tovább könnyítő terv végül magánérdekek miatt nem valósulhatott meg. E gondolatot eleveníti fel 1884-es választási programbeszédében Pesten, említve persze, hogy a fővárosnak a kereskedelem, ipar, élelmiszerellátás terén milyen előnyei származnának a
