Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Szó és kép - Révész Emese: Csók István irodalmi illusztrációi
SZÓ ÉS KÉP / XXI. RÉVÉSZ EMESE: CSÓK ISTVÁN IRODALMI ILLUSZTRÁC 397 I Ó I XXI. RÉVÉSZ EMESE Csók István irodalmi illusztrációi Csók István pályája során csupán néhány illusztrációs felkérésnek tett eleget. Autonóm képeinek világa nehezen illeszkedett a szövegnek alávetett illusztratív kép hagyományos elvárásaihoz. Nagybányai társaihoz hasonlóan az irodalmi illusztrációt ő is a szöveggel párhuzamos, azzal kölcsönhatásba lépő, szuverén alkotásnak tekintette. Irodalmi szövegekhez kapcsolódó müveit gyakorta nem közvetlenül a szövegből, hanem az őt aktuálisan foglalkoztató képi problémákból bontotta ki. A Bánk bán szimbolista értelmezése Katona József Bánk bánja számos mozzanatában illeszkedett Csók István korai műveinek világához. A drámát átszövő ármány, erőszak, téboly és halál csöppet sem volt idegen a Báthory Erzsébet festőjétől. (XIII.12., kát. 15.) Csók meglepő módon nem vett részt nagybányai társainak első jelentős illusztrációs vállalkozásában, amellyel Kiss József költeményeit kísérték. A modern képalkotók derékhadát felvonultató, 1898-ban megjelent Az ezüst kecske illusztrálásában is mindössze egy kisebb kép erejéig vállalt részt.1 Modern művésztársaihoz hasonlóan számára is fontos volt az irodalmi ösztönzés. A Bánkban illusztrációival párhuzamosan, 1899-ben festett Krisztus és Vénusz előképe Reviczky Gyula egy költeménye volt.2 Irodalmi ihletésre született párizsi képe is, az 1908-ban festett Szajna-híd Párizsban (kát. 129.), amelyet Ernst Lajoshoz írott levele szerint Szabolcska Mihály A Szajna partján című költeményének sorai ihlettek.3 A 19. század végén a Bánk bán mára nemzeti drámairodalom kanonikus művének számított. Díszkiadásának illusztrálása megtisztelő feladat volt egy fiatal művésznek. A kiegyezés előtt a cenzúra által következetesen betiltott vagy megcsonkított mű színházi előadásai valóságos politikai demonstrációt jelentettek, melyben az elnyomó idegen uralkodó ellen forduló bán alakja szabadsághőssé nemesedett. 1848. március 15-én a Nemzeti Színház ingyenes bemutatón tűzte műsorára a darabot, s a kiegyezés után 1896-ig több mint száz előadást ért meg színpadán Katona drámája. Főbb szerepeiben a kor ünnepelt színészóriásai tündököltek: Egressy Gábor, Lendvay Márton, Laborfalvy Róza és Prielle Kornélia. Kosztümös szerepképeiket Barabás Miklós örökítette meg, akinek később is gyakran reprodukált, aprólékosan kidolgozott kőrajzait bizonyára Csók is jól ismerte (Bánk bán öltözete és Tiborc alakja közvetlen hatásukat sejteti). A századfordulón Gertrudis szerepében Jászai Mari aratott sikert, akinek színpadi jelmeze példát nyújtott Csók számára is.4 A színpadképeken kívül egyéb mintája nemigen volt a festőnek a dráma képzőművészeti megformálására, hiszen az minden sikere ellenére sem ihlette meg a kor képzőművészeit.5 Ennek is köszönhető, hogy Csók szabadon interpretálhatta a művet. A historizáló történeti kép hagyományaitól elszakadva nem kosztümös színpadképet alkotott, a korhű részletek helyett inkább a drámai szituációk lélektani mozzanataira összpontosított. Gyulai Pál, Jókai Mór, Arany János és a kor irányadó irodalomkritikusainak értelmezésével összhangban, Katona drámájából leginkább a lélek tragédiája foglalkoztatta.6 Képein Bánk bánt nem cselekvő hősként, hanem - Hamlethez hasonlóan - vívódó, töprengő alkatként jelenítette meg. Kompozíciói fókuszába a téboly és bosszúállás határán egyensúlyozó női hősöket állította, és festői eszköztárát is ehhez igazította. A századvég szimbolizmusában kedvelt módon hőseit elmosódott, ködös, a figurákat épp csak sejtető módon idézte meg. Ezek a „hangulati képek" érzéki módon tárták fel a tragédia XXI.1. XXI.2. XXI.1. „Bánk az összeesküvők között", Bánk bán-illusztráció, 1899 XXI.2. „Tiborc", Bánk ödn-illusztráció, 1899
