Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)

Variációk - Révész Emese: Variációk Árkádiára - Változatok, kreatív átiratok, átfordítások Csók István festészetében

76 VARIÁCIÓK / IV. RÉVÉSZ EMESE: VARIÁCIÓK ÁRKÁDIÁRA IV.61. IV.60. Ismeretlen művész: Szent Genovéva, metszet, 19. század IV.61. Noël Lavergne: Szent Genovévát ábrázoló üvegablak, 1887 A tükörrel együttesen értelmezve a függöny a szemlélődés-megfigyelés egymásra rétegződő szerepeit artikulálja. Az alkotó „másodlagos" jelenléte csak felerősíti a „művész és modellje" képtípusban eredendően benne rejlő„voyeur"attitűdöt, ahol finoman összemosódik az alkotó mester és a leselkedő férfi szerepe.166 Ezt a megfigyelő szerepet kettőzi meg Csók azáltal, hogy a látvány feltárásába a nézőt is bevonja és időlegesen az alkotó „helyére állítja", s ily módon annak pozíciójával ruházza fel őt. A Jacques Lacan által megfogalmazott„férfitekintet" („Male gaze") pozíciója tehát rejtőzködő-leselkedő. A megfigyelő férfi tartása erőt sugárzóan domináns, áttételes megidézése a testi helyett inkább spirituális-szellemi potenciálját emeli ki. Mellette a ruhátlan nőalak bizarr, spirális tartása folyondárszerűen omlik el a puha kelmék között, ahogy a tengeri najádok nyújtózkodnak a habok között.167 Mindez lunáris, érzéki, emocionális lényként asszociálja a nőt. A„vágy dinamikáját" a férfi közvetett jelenléte teremti meg, aki voltaképp ön­maga meghatározására használja a női aktot. Vele párhuzamba állítva Ferenczy Károly aktos műtermi képe inkább a neoplatonista eszme­körhöz kapcsolható.168 Csók számára Ferenczy személye mértékadó, úgy festészetében, mint emberi döntéseiben, útmutató a müncheni éveket követő vákuumban, és irányadó festői út­kereséseiben.169 Ebben a vonatkozásban a Műteremsarok Csók válaszképe Ferenczy Festő és mo­delljére, amelyben (minden közös vonásuk ellenére) Csóka maga különállóságát kívánta hang­súlyozni. Az akt azonban mindkét mű esetében az a látvány, amely által formát kap a mű, melynek uralása (elrendezése és megfigyelése) a képalkotás mágiájának legfőbb titkát rejti. Ám az egyik legfontosabb különbség, hogy míg Ferenczy Károly a Pygmalion-effektusra, azaz a mű­vész aktív alkotó gesztusára helyezi a hangsúlyt, addig Csók önmagát a teremtő-megfigyelő férfi kettős szerepében mutatja. Mindkettőjüket a képpé formálódás metamorfózisa, a művészet mágikus pillanatának megragadása érdekli, de Ferenczy a mozdulat által cselekvőként, míg Csóka megfigyelőnézés által teremtő alkotóként jeleníti meg önmagát. Ferenczy képén a férfi képviseli azt a szellemi erőt, amely a nő által megtestesített Natúrét a művészi Ideál körébe for­dítja át.170 A teremtő férfi gesztusával ő az, aki a nőt linerális-racionális alakzatba rendezi. Ezzel szemben Csók István képén az elnyúló akt a nem kontrollált természeti ösztönvilág megteste­sítője, mely vágyakozva nyújtózik a maszkulin-ráció világa felé. Csók később is előszeretettel tért vissza ehhez az érzéki akttípushoz. (IV.56.) A Nirvána felhőin gomolygó aktok hasonlóképp az ösztönlét alávetettjei, amelyek között a Műteremsarok rövi­düléses aktja is feltűnik, ahogy a vele közel egy időben teremtett Thámár figurája is.„Erotikus képzelgések lázálmából nőtt ki e látomány, mintha csakThomas de Quincey festette volna meg valamelyik ópium-álmát, melyet hun, keletázsiai szőnyeggel kitapétázott, félhomályos ópium­barlangjában álmodott volna végig" - foglalja találó hasonlatokba Lázár Béla e nőtípus lé­nyegét.171 Talán egyetlen Csók István alkotás sem aratott olyan általános elismerést, mint a Műterem­sarok, amelyet a párizsi Szalon kritikusai éppúgy elragadtatással fogadtak, mint itthoni nézői. Kettős sikert jelentett ez a művész számára, hiszen ennek köszönhetően a párizsi publikum is megismerte nevét, míg 1905-ben a Könyves Kálmán Szalonban megrendezett, első nagyobb hazai, önálló bemutatóját is megkoronázta ez a mű. Kortársai valódi„mesterremeknek"tartották a képet, amelyen Csók teljes festői tudástárát reprezentálta. Egy alkalommal Kernstok Károly ekképp elmélkedett a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításán ékeskedő Műteremsarok előtt: „Ugyancsak jól mehet a sora Párisban Csók Pistának. Egy ízben, még mielőtt Párisba ment, egy nem valami túlságosan sikerült képe előtt azt mondta, csakis akkor tud festeni, ha sok pénzt érez a zsebében. Ha ezt a képet nézem, azt kell hinnem, milliomos."172 A Műteremsarok jelentő­ségét tehát kortársai is pontosan érzékelték, hazai bemutatását követően a Lipótvárosi Kaszinó díjával jutalmazták, majd a magyar állam a Szépművészeti Múzeum részére megvásárolta. Csók pályája legnagyobb elismerésének azonban mégis azt tartotta, hogy a világ egyik leg­nevesebb múzeuma, a firenzei Uffizi Képtár felkérte önarcképe megfestésére.173 Kevéssé ismert tény, hogy a régi művészet fellegváraként számon tartott képtár részeként működik a világ leg-

Next

/
Thumbnails
Contents