Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Variációk - Révész Emese: Variációk Árkádiára - Változatok, kreatív átiratok, átfordítások Csók István festészetében
VARIÁCIÓK / IV. RÉVÉSZ EMESE: VARIÁCIÓK ÁRKÁDIÁRA 61 eleven esztétikai értékkel bír. Bár a tervezett közös baranyai gyűjtőút nem valósult meg, Fülep érzékenysége a népművészet iránt kétségtelenül hatott Csók művészetének alakulására.74 Azzal, hogy a népművészeti formakincset beemelte műveibe, Csók itthon egyúttal a nemzeti stílusról folytatott diskurzusnak is részesévé vált. Túl a nyilvánvaló személyes kötődéseken és szellemi kötelékeken, választása stratégiai döntésnek is tekinthető, hiszen 1909-től már eldöntött dolog volt hazatelepülése. Szükséges volt tehát itthoni pozícióinak megerősítése. Ezt szolgálta Lázár Béla hosszú cikke a Lyka Károly szerkesztésében kiadott Művészetben, és ezt készítette elő K. Lippich Elekkel folytatott levelezése is.75 A tulipános láda kiemelése, jelképpé formálása egy hosszabb folyamat végpontja, amelyben a tárgy etnográfiai érdekességből nemzeti szimbólummá válhatott. E fordulat tudatosítása jól nyomon követhető a művész 1910 elején Lázár Bélához írott leveleiben. Ekkor már maga Csók interpretálta úgy a Tulipános ládát, mint alkotói munkássága beteljesítését. Lázár Bélának a Művészetben megjelent tanulmányában - azaz az első olyan nagyobb írásban, amely Csók addigi pályáját összefüggően tárgyalta - a „magyar csendélet" már ebben a kitüntetett szerepben jelent meg. Személyes elbeszélése (vagy levele) nyomán Lázár Béla így idézte a festőt:„Éveken át - beszélte nemrég a művész - tartogatott az anyám a padláson egy tulipános ládát. Egyszer leszedem, porosán, piszkosan elviszem magammal Párisba. Amint mosogatom, látom, hogy a ráföstött tulipán lejön, de alatta új tulipán virul, égő, erős, tüzes színű tulipán, s az ott virít most a műtermemben [...] És megtanított a magyar színharmóniára, a magyar népmese hangját súgva a fülembe. Édes-édes magyar szó [...] magyar szín [...] amint téged a magyar nép ösztöne, ízlése, harmonizált, formált, összekapcsolt [...] Ez az érzés kísért most engem."76 Soraiban a jelképi erővel felruházott tárgy felfedezésének aktusa mitikus távlatot kap, a tárgy feltalálásának és megtisztításának gesztusa a népművészet nemzeti művészetbe való beemelésének metaforájaként nyer új értelmet.„Aztán a tulipános láda, a symbolum!" - erősítette meg később Csók István az új kép státuszát.77 Művének legfőbb újdonsága abból fakad, hogy Csók az elbeszélő zsánerelemeket teljesen elhagyva, magukat a népi tárgyakat állítja középpontba. Ám azokat is megszabadítja illusztratív szerepüktől, hogy cserébe felfedje jelképes belső magvukat. Az élő virágok és festett másuk kettős reprezentációs szintje rafinált módon utal az ornamens eredendően elvonatkoztató karakterére, a népi díszítőművészet mustrái mögött rejlő természeti formákra. A floreális motívumból absztrahált ornamens a szecesszió díszítőművészetének elméleti alapja, ennek nyomán pedig a népművészeti motívumkincsből táplálkozó hazai szecesszió díszítményeinek is visszatérő eleme. Másként fogalmazva: a hazai szecesszió alkotói leginkább a dekoratív növényi motívumokat emelik át a népművészeti díszítményekből saját készletükbe.78 A Művészet programadó cikkeként is tekinthető Lyka Károlynak a Szecessziós stílus - magyar stílus címen az első évfolyamban megjelent tanulmánya, amely a szecesszió és a népművészet közös dekoratív hajlama mellett foglalt állást.79 Ebből a nézőpontból a Tulipános láda értelmezhető úgy, mint a szecesszió ornamentikaelméletének képi reprezentációja: a természeti virágmotívum leképezése különféle hordozókra, textilre, kerámiára, bútorra. Az ornamentális mustrák örvényében az egyetlen figurális motívum a sárközi népviseletbe öltöztetett baba, amely Csók 1908-ban festett képén, egy váza őszirózsa mellett már főszerepet kapott, de többször feltűnt egyéb műtermi, családi enteriőrképein is.80 (IV.25.) A Tulipános láda összefüggésében a színpompás sárközi öltözet képviseletében jelenik meg, mintegy modellezi annak színgazdagságát. Frontális beállítása az ekkor széles körben ismert és ünnepelt sárközi gyermekrajzok látványvilágával rokon, amelyek szintúgy önálló, stilizált, dekoratív egységgétömörítik a látványt. Bár a művész emlékirataiban úgy nyilatkozott, hogy sárközi képei készítése idején nem ismerte a sárközi gyermekrajzokat, ez valójában az 1910 előtti időszakra vonatkoztatható. 1910-ben általános és rendkívüli feltűnést keltettek az Iparművészeti Múzeumban megnyílt gyermekművészeti kiállítás keretében látható sárközi gyermekrajzok.81 A bemutatón Ács Lipót ösztönzésére 1905-től készült őcsényi és decsi gyermeklányok rajzai szerepeltek, IV.25. IV.26. IV.24. Sárközi menyecske, 1910 körül (lappang) IV.25. Magyar baba (repr. Magyar Művészet, 1933; lappang) IV.26. Sárközi gyerekrajz (repr. A Ház, 1910)
