Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Variációk - Révész Emese: Variációk Árkádiára - Változatok, kreatív átiratok, átfordítások Csók István festészetében
62 VARIÁCIÓK / IV. RÉVÉSZ EMESE: VARIÁCIÓK ÁRKÁDIÁRA IV.29. IV.27. Fényes Adolf: Mákoskalács, 1910 (MNG) IV.28. Henri Matisse: Csendélet velencei vörösben, 1908 IV.29. Berény Róbert: Csendélet, 1906 (mgt.) köztük külön típust alkottak a baráti ajándéknak szánt, díszes ünneplőbe öltöztetett lányokról („bubák") készült színes ceruzás rajzok. E művek elementáris dekorativitása rendkívüli hatását mi sem bizonyítja jobban, minthogy A Ház című folyóirat számos színes reprodukcióval kísért tanulmányban ismertette a kiállítást.82 (IV.26.) Malonyay Dezső interjúja szerint ilyen gyermekrajzok 1914-ben már Csók gyűjteményében is voltak.83 A tulipános láda tetején, a tárgyegyüttes középtengelyébe frontálisan állított sárközi baba tehát a gyermekrajzok lényegre törő képiségét is megidézi. Más vonatkozásban viszont a nőiségre utaló szimbólum is ez, hiszen a tulipános láda hagyományosan jegyajándéknak szánt tárgy volt, ahogy az őszirózsa a„virágnyelvben"szerelmi fogadalom jelképeként is ismert. Festői modusa ennek ellenére sem nem deskriptívnek, sem nem analitikusnak, hanem sokkal inkább a „felmutatójelenlétet"sugárzó reprezentatívnaktekmthető. A gondosan megválogatott tárgyegyüttes ünnepélyes emelkedettsége a szigorúan szimmetrikus elrendezésből ered. A kép egészét átható rendszer tükröződik az ornamensek alakzataiban is. Azzal, hogy a művész csendélete középpontjába a népi díszítőművészetet helyezi, bekapcsolja azt a századforduló nemzeti ornamentikáról zajló diskurzusaiba. A 19. század végén kibontakozó elméletek legfőbb kérdése a népi motívumkincs archaikus rétegeinek bizonyítása és feltárása volt.84 Pékár Károly a„nemzeti szép" formáit kutatva 1907-ben a magyar népművészet növényi díszítményeiben vélte felfedezni a keresett lokálisan egyedit.85 A századelőn azonban a„historizáló népmítoszt" lassanként felváltotta az „ornamentális népmítosz", amely a díszítmény nemzeti-történeti távlatai helyett annak egyetemes, szimbolikus olvasatára helyezte a hangsúlyt.86 A modernizmus ornamentikaelméleteivel leginkább Lesznai Anna tevékenysége mutat rokonságot, aki Csók Istvánhoz hasonlóan a modern képi formanyelvvel igyekezett ötvözni a népi díszítményeket. Lesznai értelmezésében a népi tárgyakat díszítő ornamens elsősorban egy világnézet hordozója, és mint ilyen, a népéletben megvalósuló„egészélet"hordozója.87 Kifinomult ornamens-átiratai a Nyolcak első kiállításán is megjelentek, ami pontosan jelezte, hogy az 1910-es évek legfőbb kihívása az volt, miként lehetséges párbeszédet kezdeményezni a nemzeti tradíciót hordozó formakincs és egyetemes modernizmus formanyelve között.88 Hímzéstervei tehát a tízes évek progressziójának fő áramvonalához csatlakoztak. Munkáiból nagyobb válogatást 1912-ben az Ernst Múzeumban, Fényes Adolf kiállításának kíséretében mutatott be.89 Fényesnek eme kollekciója öszszegezte egyébként új festői irányát is, aminek legfőbb műfaja a népi tárgyakból összeállított csendélet volt. Az 1910-ben festett Mákoskalács Csók Tulipános ládájának legfőbb szellemi rokona. (IV.27.) Lesznai díszítményeihez hasonlóan Fényes és Csók festményeinek is alapvető szervező eleme a szimmetria. Ybl Ervin 1914-es írásában éppen a ritmust és szimmetriát jelölte meg az ornamentika elemi összetevőiként.90 A Tulipános ládán a festett mintázat és a térbeli tárgyak révén megkétszerezett triptichonforma szakralitással ruházza fel magát az ábrázolás tárgyát, s ezáltal a népéletet.91 Malonyay Dezső értelmezésében a Tulipános láda együttese amolyan modern falusi oltárképként jelenik meg:„Mint egy oltár, valamelyik kis falusi magyar templomban. Oltár, amelyet általános együgyüségében virággal, színes pántlikával, mennél színesebbre, csillogóbbra, mennél gazdagabbra óhajtott földíszíteni pünkösd vasárnapjára néhány szerelmes falusi leányzó. [...] odarakja népünk azt, a mi szépet a kertjében, künt a mezőn s odahaza a ládában talál, - virágját, rojtos, rikítóan színes selyem keszkenőit és pántlikáit. Vonalban és rajzban merev ez a pompa, de éppen így találja méltóságosabbnak, ilyen az ősi elrendezésében ceremóniás, mert ilyen ceremóniás a magyar, a mikor ünnepel."92 A szimmetria elvont képi eleme ily módon jelentéshordozóvá válik, a képszerkezet maga imitálja a népi alkotás karakterét. A századelő modernizmusának követői egyként arra törekedtek, hogy a népi díszítmények mechanikus másolása vagy átemelése helyett, a népi alkotói fantázia elveit, tárgyteremtő módszereit kövessék. A Fiatal Építészek Csoportja, a gödöllői művészek, vagy Lesznai Anna mellett erre törekedett Csók István is:„Olyan érzéssel alkotni meg egy képet, aminővel, mondjuk Lovas Éva a ruháját állítja össze. Hisz évszázados hagyományok
