Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Variációk - Révész Emese: Variációk Árkádiára - Változatok, kreatív átiratok, átfordítások Csók István festészetében
VARIÁCIÓK / IV. RÉVÉSZ EMESE: VARIÁCIÓK ÁRKÁDIÁRA 57 vendégeskedve festett.34 A Szénagyűjtőket a Rákosi-rendszer által 1949-ben bevezetett Új Kenyér ünnepe tette ismét aktuálissá. így, mikor a festő monumentális alkotással kívánta kifejezni kötődését az új rendszerhez, saját ifjúkori művének átiratát készítette el. A Háború és béke középképén megtartotta az eredeti kompozíció három főszereplőjének elhelyezését és mozdulatát, csupán a nőalakok viseletét alakította át némiképp, az alvó figurára semleges paraszti ruhát adva, a jobb szélsőt pedig sokác ünneplőbe bújtatva. (IV.36.) A háború borzalmait megidéző szélső táblák révén triptichonná formált mű ezzel a Szénagyűjtők árkádikus idilljét szakrális keretbe helyezte, és egyúttal aktuálpolitikai kontextusnak rendelte alá.35 Csók István századfordulón festett új népéletképeinek első darabja mégsem a földműveléshez kapcsolódott, vélhetően azért, mert a kultuszminiszter nem kívánta támogatni Csók terveit.36 A Keresztelő Őcsényben című képet az Úrvacsora közvetlen folytatásának szánta, mondhatni annak ihletésére festette. Alkotói válsága idején, az 1900 körüli években Csók Ferenczy Károly tanácsára kereste fel a Szépművészeti Múzeumot, ahol az állandó kiállításon függő Úrvacsora ösztönözte egy magyar tárgyú népéletképi ciklus kidolgozását. A Keresztelő Őcsényben tehát első példája az életművön belüli autovariációnak, sőt ha a belső utalások sokaságát veszszük tekintetbe, az egyfajta önparafrázisnak mondható. Más ugyan a konkrét színhely (Sáregres helyett a Tolna megyei Őcsény) és más a néprajzi tájegység, de a fehérre meszelt falú református templom puritán terében hasonlóan méltóságteljes nyugalommal gyülekeznek az ünneplőbe öltözött, áhítatos fiatal lányok. A két mű közötti különbség inkább festői eszközökben ragadható meg, hiszen a korai naturalista mű visszafogott koloritjával, aprólékos részletrajzával szemben azőcsényi képen a sárközi népviselet színpompája dominál. A hazai néprajzi tájegységek közül itt volt a legszínesebb, legparádésabb öltözet. Ács Lipót, a Sárköz hagyományos kultúrájának elhivatott gyűjtője és népszerűsítője így jellemezte:„Az asszonyok viselete festői volt a múltban és most is az. Csupa szín és a vonalak csodálatos játéka itt minden. Ünnepnapon a templomozók vagy a délutáni játszón résztvevők káprázatos színes pompájában gyönyörködhetünk. A színek valóságos orgiája ez, mely a legnagyobb mesterek ecsetjére méltó volna."37 Malonyay Dezső A magyar nép művészetének a Dunántúl népeit tárgyaló negyedik kötetében ekképpen vázolta fel az ünneplőbe öltözött őcsényi lányok színpompás öltözetét:„Szekerünk megáll a templom piacán s ámulva nézzük: mintha tulipánerdő vonulna a templomba, az Urasztala köré - »jóval élni«. [...] Köztük már egy-egy menyasszony, svélük vannak, még fátyolosán a fiatal menyecskék is, olyan káprázatos pompában, olyan díszesen, oly művészi érzéssel összeválogatott színekben, hogy ehez [sic!] foghatót csak a néhai nagy velencei mesterek álmodhattak. Veronese, amikor a kánai menyegzőt festette."38 Csók választásában nyilvánvalóan ez a szempont játszott döntő szerepet. Ezt a festői inspirációt nem találta az Alföldön, sem szűkebb hazájában; ez a vad színkavalkád ösztönözte koloritjának, festésmódjának fokozatos felszabadítását. Az itáliai késő reneszánsz mesterek -Tiziano, Veronese - mélytüzű színei egyébként éppen ezekben az esztendőkben gyakoroltak nagy hatást a naturalizmus precíz rajzosságából kiutat kereső Csókra. A sáregresi úrvacsoraosztás-jelenet átfordítása őcsényi keresztelővé tehát elsősorban festői stílusváltást szolgáltjelentése azonban nem változott lényegileg.„Testvérkép az Úrvacsoraosztáshoz"- írta emlékezéseiben.39 Ezt bizonyította a kép kedvező fogadtatása is, hiszen a Keresztelő Őcsénybent nem sokkal bemutatása után megvásárolta a Szépművészeti Múzeum, a Könyves Kálmán Rt. jóvoltából pedig, kiváló reprodukciók révén a nagyközönség is megismerhette.40 Sárközi népéletképei itthon lelkes fogadtatásra találtak. Tiltott gyümölcs címmel kiállított művét 1903 telén az uralkodói gyűjtemény számára is megvásárolták.„Csók István a nyáron festett Tiltott gyümölcs cím alatt egy kedves kis képet, mellyen Héjjus Éva éppen a szentegyházból hazajövet beoson a szobába s tulipános ládában lévő kosárból kecses mozdulattal kiesen egy szép piros almát s azt ingerlőén hamiskás mosollyal készült megízlelni. Ez a bájos kép, melyet a művész a mostani téli képtárlaton mutatott be, megtetszett az Ő felsége a király részére vá-IV. 12. IV.13. IV. 12. Mézevők, 1904 (lappang) IV. 13. Modellfotó a Mézevőkhöz, 1904 körül
