Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Pályakép - Molnár Eszter Edina: Csók István retrospektív alkotói imászépítése. Önéletírás az útkeresés éveiről
40 PÁLYAKÉP / III. CSÓK ISTVÁN VISSZAEMLÉKEZÉSE DIÁKÉVEIRE III.3. Tányérminták; felirata: „rajz. Csók István a budapesti Ilik kerületi reáltanodában 1880 V. osztály", 1880 (MNG) dőre vont, egyúttal a maga sajátságos módján kételkedését fejezte ki, vájjon jogom volt e az önbíráskodáshoz? Úgy feleltem, az osztály nagy elképedésére, mint egy félelem és gáncs nélküli lovag, egy Cid, vagy Bayard en miniature - tisztességes ember nem késhet megtorolni az anyján esett sérelmet -Tiber szót sem szólt, de a közben hogy fejét csóválta, mintha egy mosoly félének halvány árnyalata vonult volna el a bajusza sarkán. * Később sokszor eltűnődtem, sőt el elgondolkozom most is - mi volt ez, miért volt ez? Aberráció, kilengés? Nevezzük bárminek, de magaviseletem bizony nem mindig illett egy előkelő, magas színvonalú iskola keretei közé. * Nem találok más megoldást, mint hogy egyébb adottságaimhoz édesapám heves temperamentumából is örököltem. Lehetséges, hogy ez, az iskolában nehezen megbocsátható túltengés, valami szerencsés áthasonulás folytán lendület formájában nagyban hozzájárult később művészpályámon elért sikereimhez. A makacsság kitartássá nemesült, s a semmivel sem törődő vakmerőség gyors, biztos elhatározássá szelídülve segített elérni a célt, melyet magam elé tűztem. Hosszadalmas fejtegetés helyett, mihez különben is se időm, se kedvem, ide Írom inkább gyermekkorom egy két fontosabb mozzanatát. Már négy éves koromban vetélkedem a nyolc esztendős Fisi Jancsival, a »Hejhó« csárdás markos fiával, ki tud jobban futni? Jancsi utolér és úgy hátbavág hogy orromra esem. Orrom borzalmasan betörik és azóta fordított sasorr. Következik az egrespusztai béresgyerekek fölött való zsarnokoskodás korszaka. Pofonok, rúgások, melyekért kárpótlás jár a szülőknek bor, zsír, liszt stb. formájában. Nyolctol tízéves koromig nagybátyámhoz kerülök Nagykőrösre, ahol ő líceumi tanár. Itt már nem Pákozdi Józsi, de Gaál Endre a játszótársam, a ki már akkor tarsolyában hordozta a kúriai bírói pálcát. Környezetének hűvös előkelősége kétségtelenül még maradandóbb hatással lett volna rám Bakos bácsi szérűskertje nélkül. Oh, ez a szérűskert! Gyermekkorom legszebb emlékei fűződnek hozzá. A két Bakos fiú, Tibor meg Ákos, Papp Kálmán meg egy csomó jó pajtás, fogtuk körül a mikor csak tehettük Bakos bácsit, hogy meséljen. És ő, a volt48as huszárkapitány aztán ádáz csatáinak, muszkaverő diadalmas honvédéinek oly színes, fastináló képét varázsolta elénk hogy végre lelkesültségünk nem ismert határt. Vad hajrá, előre, kiáltásokkal rohantunk egymásra. - Otthon aztán alig győzték a ruha, no meg az urfi javítását. Bizony Gaálék habos kávéja a mazsolás kuglóffal, nagyon kisleányos élvezet volt ehhez képest. Ezen a Pünkösdvasárnapon úgy volt hogy Gaálék a Kegyelmesékkel töltik el a délutánt. Éljen! így hát én meg elmehetek a szérüskertbe. Papp Kálmánnak úgy is tartozom egy vereséggel. Egyszerre rémhírrel állít be a Gaálék inasa. Endre urfi izeni, a mama indisponált, otthon maradnak. Mintha még a nap is elszontyolodott volna az égen. Fásultan indultam útnak. Az inas, ki jóval előttem ért haza, azzal fogadott - mert a Méltóságos asszony migrénje elmúlt, mégis elmentek. Mint a szélvész, rohantam a csatatérre és épen jókor. Mert Papp Kálmán, ki később, mint valóságos huszárezredes harcolt a világháborúban - épen megfutamítani készült az én seregemet. Megrohanni Papp Kálmánt és seregét szétzilálni pillanat műve volt. Futott a muszka, győzött a magyar! Estefelé fáradt boldogsággal értem haza. Alig hogy hozzá értem a kilincshez, az ajtó magától kinyílt. Mögötte nagybátyám állott, ki nénémmel együtt színházba indult.- Hol voltál? - kérdi szigorúan nagybátyám.- Gaál Endrénél - feleltem, merészen a szeme közé nézve. Puff. Ez hát pofon volt, méltó honoráriuma hazugságomnak.- Most mars be, nem kapsz vacsorát. Ha őszintén megmondod hogy Bakoséknál voltál, eljöhettél volna velünk a színházba. Most vacsora helyett gondolkodhatsz, mi jobb, hazudni e vagy igazat szólni?
