Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Pályakép - Molnár Eszter Edina: Csók István retrospektív alkotói imászépítése. Önéletírás az útkeresés éveiről
PÁLYÁKÉ P CSŐK ISTVÁN VISSZAEMLEKEZESE DIÁKÉVEIRE 39 III. Csók István visszaemlékezése diákéveire (Forrásközlés) „Hogyan háláljam meg az én régi, kedves reáliskolám vezetőségének azt a páratlan figyelmét, mellyel elhalmoz, mikor alkalmat nyújt nekem újból kissé visszaálmodni ifjúságomat? Azt hiszem, akkor vagyok leghálásabb, ha a budai reáliskolában eltöltött három évemről beszélek. Köszönetét mondok egyúttal a reáliskola volt tanulóinak is, kik jelenlétükkel megosztják velem ezt az örömet. Mert az öröm furcsa portéka. Csak akkor egész ha megosztják. Színhely ezúttal nem a reáliskola, hanem a vár. Óh, a vár! A Bástyasétány, ahol szerda-szombatonkint térzene szól. Ahol minden számottevő vagy nem tevő várbeli korzóz, cseveg, udvarol, pöffeszkedik. Néz, vagy nézeti magát, de itt van és el nem maradna semmiért a világon. Egy kis külön világ ez, kiszakítva egy óriássá fejlődött főváros zajából. Már akkor elhatároztam, törikszakad, de itt élem le életemet, ha majd festő leszek. Kis deák tervez, az élet végez. Hány helyen megtilódtam azóta, Páristól a bugaci pusztáig, de szivem mint mágnestű még most is, öregségemben is, még a vilmakirálynőuti tündéri műteremből is állandóan vágyakozva a vár felé mutat! Ez időben még kis, földszintes sarokház állt az Országház-utca legészakibb végén. Egyik szárnya az államnyomdára, a másik a bástyára nézett. Azóta egy háromemeletes nagy bérház épült a helyén sok sok lakóval. Akkortájt mindössze két lakója volt. Kuhn ezredes három lányával és az öreg Peschke kisasszony, a Pufi kutyussal és velem, aki nála laktam mint kosztos deák. Oh, ez a kis kutyus. Milyen okos, milyen aranyos! Akkoriban még nem volt divat az édes kutya. Egyedüli kincse egy aggszűz szentimentális szivének. Elkényeztetett kedvenc, és mégis - itt a tragédia magva - elfelejtették megfizetni az ebadót! Egy szép délben épen ebéd idején, feltűzött szuronypuskás katona kíséretében két mord alak állított be, keresni a kutyát. Hola kutya? Nincs kutya. Igen, mert Kuhnék szakácsnője, aki akárcsak az egész ház, a nagy ribillióra, sirásrivásra odajött: úgy oldotta meg a gordiusi csomót, hogy egyszerűen kidobta a kutyát a bástyára. - A törvény nevében elrendelem a házkutatást - mondta a borzalmas hatósági közeg, a kinek kezében egy gyanús drótkarika sejtetni engedte magasztos hivatását. A kutatás megtörtént-kutya sehol! Megkönnyebbült sóhajok. A vész elvonulóban.- Nini, hisz itta kutya! - visitja a kis sváb mosogatóleány. A szerencsétlen Pufi, ahelyett hogy elmenekült volna, megkerülte a házat s visszatért az országház utcai kapun. Borítsunk gyászfátyolt a következményekre. Finita la commedia. Ismeretségünk, illetve Peschke k. a. és a Csók család ismeretsége öt-hat évre már visszanyúlt, mikorén odakerültem. Még a k. a. atyja, az öreg Számtanácsos életében Lajos, a testvérbátyám tőlük járt a gimnáziumba. Apa és leánya szót sem beszélt magyarul, következőleg bátyám csakhamar úgy tudott németül, akár Lessing vagy Schiller. - Ez jó hely lesz az én vadmagyar kisebbik fiamnak is - gondolta bölcsen édesapám. Ha a bátyja megtanult, megtanul az öccse is németül. Tiszta nyereség, ami még külön pénzbe se kerül. Csakhogy apám nem számolt az idők változásaival. Hirtelen olyan magyar szellem hozta lázba Buda németajkú, de magyar lelkű lakosságát hogy mindenki boldog volt, ha törve is, de magyarul beszélhetett. Blahánénak nem kis érdeme volt ebben. így eshetett hogy az év végén is csak olyan vadmagyar voltam, mint mikor Budára kerültem. Sőt az iskolában is kuruckodtam szörnyen. Glanz megsértett; fejéhez vágtam a tintatartót. A tornateremben lezajlott lovagias affairemnek ellenfelem orrán-száján kibuggyanó vére vetett véget. Tiber, az osztályfőnök kér-Csók István szövegét betű hűen közöljük. Az eredeti kézirat lelőhelye: MNG Adattár, Itsz.: 17252/66; A kézirat vélhetően abból az alkalomból készült, amikor a művész régi iskolája, a Toldy Ferenc Reáliskola meghívására 1938-ban felolvasást tartott ifjúkori emlékeiből. (Ld. Csók István felolvasta diákköri naplóját. Magyarország, 1938. jún. 10.) III. 1. A szemközti oldalon: Csók István a műtermében, 1949 (fotó: Gink Károly, SZIKM) III.2. A Magyarország cikke Csók felolvasásáról, 1938 III.2.
