Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
A gyermkekkor nosztaligája - Révész Emese: A Züzü-ciklus
328 A GYERMEKKOR NOSZTALGIÁJA / XVIII. RÉVÉSZ EMESE: A ZÜZÜ-CIKLUS XVIII.21. riációja is ismert.) A Züzü-ciklus két darabjáról rézkarcolatú másolat is készült. A Züzü az ablakban - a litográfiától eltérően - részleteiben is hűségesen követte az eredetit.59 (XVIII.15.) A Züzü olvas viszont a részletek elhagyása révén kiemeli a jelenet elvont karakterét, Prihoda István örvénylő vonalrajzú karcolatában méltó átirata az olajfestménynek.60 (XVIII.20.) Szintén e sorozat részének tekinthető a Cseresznyéslány, amelynek viszont festészeti előképe nem ismert.61 Minden műve közül Csóka leányáról festett képeitől vált meg a legnehezebben. „Egyikrőlmásikról másolatot készített, de az eredetiek otthonában vannak, ez a csodálatos sorozat Züzü hozománya"-jegyezte meg egy sajtóközlemény.62 Ez a fokozott figyelem és a grafikai reprodukciók feltűnése együttesen generálta a Züzü-képek„osztódását", azaz festményvariációinak szaporodását. Ez némelykor saját kezű másolatot, máskor variációt vagy redukciót jelentett. Ilyen egykorú reprodukció újraértelmező redukciója ismert a Züzü első sétája és a Züzü a kakassal kompozíciónak.63 (XVIII.18.) Nagyszámú változat (köztük számos idegenkezű) készült a Magyar Művészet lapjain színesben is reprodukált Züzü karácsonya után; rajta kívül az oldott festői megoldásokban gazdag Züzü a lugasban és a Züzü olvas mai napig a másolatok és hamisítványok legvonzóbb mintaképe.64 „Ha külön értelme nincs is az életemnek, célja azért volt" Csók Julianna idővel akarata ellenére is közszereplővé vált. Kisgyermekkorában, apja modelljeként csaknem olyan közismert volt, mint a mozicsillagok. Az Újság publicistája Így vezeti fel alakját 1935-ben:„Züzü nem repülte át az óceánt, Züzü nem fedezett fel új kémiai elemeket, Züzü nem szerződött külföldi operaházakhoz, Züzü nem lépett fel képviselőnek [...] Züzüt mégis rengeteg ember ismeri Budapesten, rengeteg ember gyönyörködött már és gyönyörködik Züzüben. Züzüt számos hódolója a vászonról ismeri, nem olyanfajta vászonról, melyen a Greta Garbók, vagy Joan Crawfordok szórakoztatják a nagyérdemű közönséget, hanem egy nemesebb vászonról."65 A közfigyelem akkor irányult először közvetlenül a fiatal lány személye felé, mikor Julianna férjhez ment. A nagy sajtófigyelem mellett, 1935. január 16-án lezajlott esküvő utáni ünnepséget az ifjú pár az epreskerti műteremben rendezte. Az eseményre nem sokkal Csók hetvenéves születésnapja (és országos ünnepsége) előtt került sor. A csavart, barokk oszlopokon ülő angyalok, amelyek nemrég Züzü portréját fogták közre, most a menyasszony előtt hódoltak.66 Suchy Lajos építészmérnök azonban nem sokáig maradt a család tagja; velencei nászútjuk után Júlia hazaköltözött apjához és elvált férjétől.67 Hazatérése után elkezdte felépíteni saját életét:„Beiratkoztam a mintarajziskolába, barátnőim voltak; kolléganőmmel arról ábrándoztunk, csinálunk valami bolthajtásos régi házban egy kis könyvkötő üzemet, és minden könyvet a szelleme szerint fogunk bekötni: bőrbe, vászonba, pergamenbe [...] Utaztunk is sokat, szerte az országban, parasztházakhoz tértünk be, végigjártuk a Vág völgyét, népdalokat gyűjtöttünk és hímzésmintákat.''68 Magánélete nem alakult szerencsésen: 19 évesen elvesztette édesanyját, rövid első házasságát pedig egy beteljesületlen szerelem követte. 1943-ban apja kísérőjeként érkezett Nagybányára, ahol beleszeretett egy fiatal festőbe. A határok lezárása miatt rövid időre elszakadt apjától, akit csak a háború után, 1945-ben látott viszont. Rokonok hívására 1947-ben Dunaföldváron töltötték a nyarat. Julianna itt ismerkedett meg második férjével, a jogász Polgár Mihállyal.69 Lemondva saját karrierjéről, ettől kezdve tudatosan az apjáról való gondoskodást választotta élethivatásaként. Fedor Ágnes 1961-ben a műteremben kereste fel az immár csaknem száz esztendős édesapjáról gondoskodó Züzüt, aki így vallott saját szerepéről:„Néha azt hiszem, nincs is ilyen »én«. Nekem sosem volt külön életem. Nem értem rá megcsinálni, megtervezni. Valahogy lett, valahogy alakult [...] Fényesítettem a parkettet, törölgettem a port; főzök apusnak, rendezgetek körülötte, rakosgatom a vázlatait, hallgatom ésjegyezgetem az emlékeit. Igaz, férjhez is mentem közben. A férjem itt van velünk, nagyon jó barátok vagyunk. És mostanában néha azt gondolom, ha külön értelme nincs is az életemnek, célja azért volt. Apus nem felejtett el mosolyogni [...] most sem [...]"7° XVIII.21. Züzü a tükör előtt, 1918 (mgt.)
