Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Édes semmittevés - Németh István: Dolce far niente - Csók István "bútorképei" az 1900 körüli hollandizmus tükrében
290 ÉDES SEMITTEVÉS / XVII. NÉMETH ISTVÁN: DOLCE FAR NIENTE XVI 1.4. XVII.4. Jan Vermeer van Delft: Levelet író lány, 1665-1666 között a müncheni Alte Pinakothékban is szép számmal találhatott.6 Ahhoz, hogy Csók István témaválasztását, vagy akár az amerikaiaknak a 17. századi holland festők alkotásai, azaz általában a„hollandos" modorban készült művek iránti megkülönböztetett érdeklődését jobban megérthessük, röviden foglalkoznunk kell a 17. századi holland festészet, s ezen belül is egyes mesterek 19. század második felében történt át- és felértékelődésével, a hollandizmus Európa-szerte ekkoriban elterjedő divatjával, akárcsak az Amerikai Egyesült Államokban 1900 táján kulmináló, úgynevezett„holland mániával". A 17. századi holland festészet recepciója a 19. század végén Bár a 17. századi holland festészet s ezen belül egyes mesterek jelentőségével már a kortársak, illetve a 18-19. századi műkritikusok és műgyűjtők is többnyire tisztában voltak, Hollandia aranykorának festészetét a 19. század második felében, a francia realizmus, majd az impresszionizmus térhódításával párhuzamosan értékelték át jelentős mértékben. Rembrandt, Frans Hals, Vermeer és a holland „kismesterek" alkotásait ekkortól kezdték a polgári realizmus csúcspontjaiként, a modern realista törekvések legfontosabb előfutáraiként emlegetni, melyek a kortársak számára is példaként, inspirációs forrásul szolgálhatnak.7 A17. századi holland festészet újraértékelésében úttörő szerepe volt a William Bürger néven publikáló francia műkritikus, Étienne- JosephThéophileThoré Musées de la Hollande címen 1858-60-ban kiadott kétkötetes művének.8 Jórészt szintén neki köszönhető a delfti szfinxnek is nevezett Johannes Vermeer van Delft újrafelfedezése, aki Thoré-Bürger 1866-ban publikált írásait követően vált néhány évtizeden belül az egyik leghíresebb holland festővé.9 A 17. századi mesterek hatása a 19. század derekán az akadémizmussal szakító holland festők, a Hágai Iskola képviselőinek realisztikus modorban megfestett tájképein és intim hangvételű enteriőrképein is egyértelműen megmutatkozik, akik hazai és nemzetközi sikereiket nem kis mértékben éppen annak köszönhették, hogy a korabeli kritikusok a 17. századi realista hagyomány újjáélesztőit látták bennük.10 A holland aranykor festészete mellett az ő képeiknek is szerepe lehetett abban, hogy a 19. század utolsó évtizedeiben szembetűnően megnőtt az érdeklődés Hollandia és általában véve a hollandos motívumok iránt.11 Egy hosszabb vagy rövidebb hollandiai tanulmányút ekkoriban már majdnem olyan magától értetődőnek számított a kortárs művészek körében, minta korábbi évszázadok során az itáliai utazás. Belgák, franciák, németek, osztrákok, angolok, sőt amerikaiak és kanadaiak is egyre nagyobb számban zarándokoltak el Hollandiába, ahol Dordrechtben, Amszterdamban, Katwijkben, Scheveningenben, Volendamban vagy éppen Enkhuizenben festettek.'2 Max Liebermann, aki később éveket töltött Hollandiában, már 1871-es amszterdami látogatása során csodálattal emlékezett meg Rembrandt és Frans Hals zsenialitásáról. Mint írta, Frans Hals képei előtt állva rögtön kedvet kapunk a festéshez, Rembrandt műveit szemlélve viszont egy életre elmegy ettől a kedvünk.13 1882-ben, a haarlemi Frans Hals Museumban járva Fritz von Uhde ugyancsak megjegyezte, hogy ezek a 17. századi holland mesterek utolérhetetlenek.14 A hollandizmus 19. század végi németországi elterjedését önmagában jól érzékelteti, hogy például az 1893-as Berliner Kunstausstellung anyagábantizenhét különböző német művésztől, így többek között Eugen Dückertől, Hans Herrmanntól vagy Helmut Liesegangtól, nem kevesebb, mint huszonkét, holland modorban festett mű szerepelt.15 A düsseldorfi iskolához tartozó Otto Kirberg ugyanakkor számos képének motívumait egyenesen a híres 17. századi mesterektől, Vermeertől és Pieter de Hoochtól kölcsönözte! A hollandizmus divatja természetesen Magyarországot sem hagyta érintetlenül. Mint ahogy egyes korabeli tudósításokból is kiderül, a Budapesti Orvos-Szövetség által a Műcsarnokban 1902-ben rendezett nagyszabású magángyűjteményi kiállítás régi külföldi anyagában a 17. századi holland mesterek alkotásai domináltak.16 Rembrandt, Frans Hals, Pieter de Hooch vagy éppen Johannes Vermeer van Delft 20. század eleji hazai értékelését Balló Ede műtárgymásolatai is jól érzékeltetik. A jeles főiskolai tanár mintegy 170 ismert műtárgymásolatának több mint egyharmada 17. századi holland festő, s ezek közül is nem kevesebb, mint tizennégy Vermeer
