Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Édes semmittevés - Németh István: Dolce far niente - Csók István "bútorképei" az 1900 körüli hollandizmus tükrében
ÉDES SEMITTEVÉS / XVII. NÉMETH ISTVÁN: DOLCE FAR NIENTE ................................................289 XVII. NÉMETH ISTVÁN Dolce far niente Csók István „bútorképei" az 1900 körüli hollandizmus tükrében Alkotói válság, vagy pénzszerzési lehetőség? Csók István életművében sajátos helyet foglal el az az 1897-ben Münchenben készült, Dolce far niente (Édes semmittevés) címen ismert intim hangvételű életkép, melyen egy prémes szegélyű kabátkát viselő bájos fiatal nőt láthatunk, aki egy szőnyeggel letakart asztal mellett ülve, kezeit térdén összekulcsolva, mosolyogva tekint ki a nézőre. (XVII.2.) A festmény jellegzetes motívumvilága s miniatúraszerűen aprólékos festésmódja egyaránt a híres 17. századi holland zsánerfestőket idézi.1 Bár Csók később többször is visszatért a témához, utólag mégis mentegetőzve tett említést arról, mi késztette valójában e hollandos modorban készült„bútorképek" megfestésére. 1910. február 23-án Lázár Bélához írt levelében a következőképpen számolt be minderről: „[...] Én, ki teljes világéletemben jó módhoz voltam szokva, majd megőrültem azon gondolatra, hogy fogok én festeni pénz nélkül? Adósságcsinálástól mindig irtóztam, vagyonom nincs, - pedig csodás képekkel - amiket ugyan senki se vesz meg - tele volt az agyam. Hopp, megvan, - gondoltam. Festek, mint annyi más praktikus piktor Mierist, Ver Mert, mit tudom én kit, mit csakhogy pénzt szerezzek, csakhogy az így szerzett pénzből megfesthessem a Műteremsarkot, Thamart, a Vámpírokat, Nirvánát. Nem, kedves barátom, nem ingadozás, nem tehetetlenség volt az oka az én bútorképeimnek. Ha a cél szentesíti az eszközöket, akkor kérem ezt a mondást az én javamra is írni [_]"2 Mint ahogy Csók idézett leveléből is kitűnik, a művész korántsem csupán, vagy elsősorban a Báthory Erzsébet kedvezőtlen fogadtatása miatt érzett kiábrándultság, valamiféle elbizonytalanodás, útkeresés vagy átmeneti alkotói válság miatt festette meg a Dolce far nientét - mint ahogy az egyes publikációkban olvasható -, hanem mert sürgősen pénzre volt szüksége, s komoly üzleti lehetőséget látott az adott témában.3 Csók később papírra vetett emlékirataiból még az is kiderül, hogy a festő elsősorban milyen vevőkört próbált megnyerni ezzel, a müncheni Glaspalast 1897-es nemzetközi kiállítására benyújtott képével. Mint írja,„München ez időben Eldorádója volt a világ minden részéből odasereglett ecsetforgatóknak. [...] Nem volt kép, mit értékesíteni nem lehetett volna. A műkereskedők, többnyire amerikaiak, még a padláson is képek után kutattak. [...] Különösen a miniatűr képecskéket favorizálták. [...] Ha a vevő - többnyire amerikai -, kezében nagyítólencsével a tenyérnyi »remekművön« gyönyörtől borzadva konstatálhatta, hogy a »művész« a babszem nagyságú arc szempilláit is megkülönböztetett figyelemmel »kidolgozta«, fizetett, mint a köles. Csoda-e, ha akkori lelki állapotomban nem láttam más kiutat, minthogy magam is miniatűrt fessek? Ezért siettem újra Münchenbe."4 Az 1890-es években virágkorát élő müncheni műtárgypiacon valóban az egyre nagyobb számban idesereglő amerikaiak jelentették a legnagyobb vásárlóerőt, érthető tehát, hogy Csók István is az ő ízlésükhöz igazodott.5 De miért éppen egy idősebb Frans van Mieris vagy Johannes Vermeer van Delft műveinek hangulatát idéző, hollandos modorban megfestett képpel próbálkozott a festő? (XVII.4-5.) Feleky Géza egy 1914-ben Csókról írt cikkében a művész hollandiai utazásának hatásáról beszél ezzel kapcsolatban. Nincs azonban tudomásunk róla, hogy a festő valaha is járt volna Hollandiában, de erre nem is lett volna feltétlenül szüksége, hiszen 17. századi holland zsánerképeket ekkoriban már bármelyik jelentősebb európai képtárban, így többek XVII. 1. XVI1.2. XVII.3. XVII.1. Csók István nővéréről készült fénykép, 1898 körül (SZIKM) XVII.2. Dolce far niente, 1898 (repr. Vasárnapi Újság, 1898; lappang) XVII.3. „Arczképed előtt". Illusztráció Dengi János költeményéhez (repr. Költők albuma, 1901 )
