Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
A megtalált paradicsom - Jurecskó László: Népművészeti motívumok Csók István művészetében
A MEGTALÁLT PARADICSOM / XV. GÄRTNER PETRA: TÁRGYTÖRTÉNETEK - KÉPTÖRTÉNETEK fordítani, mivel formázásuk nagy gondosságot igényelt, a mesterek ezért„babramunkának"tartották.36 Jellegzetességük, hogy oldalukra gyakran került rá egy-egy butellavers, azaz a verses felirat népi válfajába tartozó alkalmi rigmus. Ezek többnyire tréfás hangvételű sorok, nemegyszer a tulajdonos nevének említésével.37 Mindennapi használatra szánt tárgyak kis számban, de ugyancsak megtalálhatók Csók hagyatékában. Ilyen a kerámiák között a vízhordásra alkalmas vizeskanta (XVI.16.), a fából készült, bor vagy pálinka tárolására szolgáló csutora és egy puhafából faragott kicsinyjellegtelen fakanál. (XVI.41—42.) A 20. század elejére a paraszti háztartásokban is előfordulhattak gyári cserépedények, mint a festő gyűjteményében található virágszegélyes tányér (XVI.20.) és a letört fülű kiskancsó (XVI.17.), melynek hasán nagyméretű rózsa pompázik. Ahogy funkciójuk alapján sorra vettük ezeket a néprajzi tárgyakat, kitűnik, hogy többségük eredeti környezetükben a paraszti reprezentáció kellékei voltak. Valamennyi bútordarab ezt példázza, de az egyéb lakberendezési, használati tárgyak esetében is ez a számottevő. Ennek megfelelően elsődleges használatukkor ház legdíszesebb terében, a tisztaszobában lettek felállítva, sa család vagyonosságát jelezték. Néhány esetben a tárgyak funkciója bizonyos népszokásokhoz is kötődött, mégpedig az emberélet jeles fordulójához, a házassághoz. így a kelengye tartozékait, a díszes ágyat és a tulipános ládát a lakodalom alkalmával ünnepi menetben vitték az új házasok közös otthonába, de a termékenységet jelképező életfa ugyancsak kiemelt szerepet kapott a lakodalomban. A mángorlók kapcsán a parasztság szerelmi életéhez fűződő tárgyakkal is találkoztunk. Feltűnő, hogy Csók gyűjteményének több mint fele a használati helyük alapján a Sárközhöz köthető. E vidék „gyűjtőterületté" válása természetes folyománya a művész itteni működésének a 20. század elején. XV. 10. Csók István „képtárgyai" Ha végignézzük Csók népéletképeit vagy a falusi élet egyszerű kellékeit felvonultató csendéleteit, „képtárgyai" az eredeti, paraszti közegükben szinte kivétel nélkül mind a vagyonosság kifejezésére szolgáltak. A művész jó érzékkel fedezte fel a közösségen belüli luxus mivoltukat - és ezt kihasználva, a jólétet mutatta be általuk képein is. Köztudott, hogy a népviseletnek fontos jelölő szerepe volt a hagyományos paraszti társadalomban. Olyan sajátos jelrendszerkéntfunkcionált az adott közösségen belül, amelyben nemcsak az egyes ruhadarabok, hanem külön a színek, a díszítések és azok mértéke, az összeállítás hogyanja az értő szemnek mindent elmondott viselője családi állapotáról, vagyoni helyzetéről, életkoráról. Míg a népviselet az adott közösségen belül összekötő kapocsnak számított és tagjainak együvé tartozását, identitástudatuk megerősítését szolgálta - a közösségen kívül éppen fordítva működött: külsőleg is elkülönítette a különböző tájegységekhez, etnikai csoportokhoz tartozókat. A paraszti öltözék arról is árulkodott, hogy mely alkalomból viselték, hiszen más-más ruha, fejfedő, lábbeli volt hétköznapokon és ünnepnapokon az illendő, de még ezeken belül is számtalan tényező befolyásolhatta az öltözködés szabályait (például az ünnep nagysága vagy az ünnepségben való részvétel foka).38 Az öltözet tehát - minthogy gyakorlati és esztétikai funkcióinak megfelelően tárgy és jel egyszerre39 - rendkívül sokrétű üzenetet képes közvetíteni. Ám nemcsak a mindennapi életben érvényesültek ezek a kulturális szimbólumok, hanem - ahogy Csók műveinél látni fogjuk - a képzőművészet szintjén ugyancsak megállták a helyüket. Csók sárközi tartózkodásáról a szekszárdi hetilap, a Tolnavármegye rendszeresen beszámolt. A legkorábbi híradást az 1902. július 20-i számból ismerjük:„Csók István hírneves magyar festőművész a nyár folyamán itt időzik a Sárközben; Keresztelő czímű nagyszabású festményéhez fogja felhasználni a sárközi nép fajbeli szépségét és festői öltözetét. Múlt vasárnap már a játszókon40 tanulmányozta a népviseletet s ugyanakkor több vázlatot is készített. A sárközi típusokkal igen meg van elégedve, szinte örömmel veti vásznára a kiválasztott leányok és menyecskék élethű alakjait abban a diskrét ízléssel egybeállított szindus ruházatban, mely - szerinte - a spanyol nép ruházatának színpompájával bátran versenyezhet. [...] A Sárköz népviselete annyira XV.10. Sárközi és sokác települések (térkép: Fodor Péter és Pokrovenszki Krisztián)
