Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
A megtalált paradicsom - Jurecskó László: Népművészeti motívumok Csók István művészetében
A MEGTALÁLT PARADICSOM / XV. GÄRTNER PETRA: TÁRGYTÖRTÉNETEK - KÉPTÖRTÉNETEK 249 díszét képezte. A cifraságot kedvelő Sárközben a korlátra felakasztott facsüngőkkel tették még pompásabbá a színesre festett tálasfogas látványát.18 A Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteményébe bekerült sárközi darab felső, vízszintes deszkalapján is valaha minden bizonnyal egymás mellé állítva sorakoztak a dísztányérok, míg alul a fogasokra kancsókat, bokályokat akasztgattak. (XVI.33.) A házasodni készülő fiatalok számára a legfontosabb bútordarabok a ruhaneműk és a személyes holmik tárolására szolgáló tulipános láda és az ágy voltak. A kelengyeláda a tisztaszoba berendezéséhez tartozott, míves kivitelezése annak rangját emelte. A láda a lányok kelengyéjét képezte, de a Sárközben gyakran a vőlegénynek is kijárt. Beszerzése a kiházasításkor szinte kötelező érvényű volt.19 A 18-19. században Magyarország jelentős részén a dunai hajóközlekedést kihasználó komáromi asztalosok látták el a parasztcsaládokat menyasszonyi kelengyebútorokkal, ezen belül is elsősorban ládával.20 Csók tulipános ládája is komáromi darab, belseje azonban sárközi tulajdonosok nevét rejti. (XVI.32.) A láda belső falán lévő felirat szerint ugyanis e bútor egykor a Sárpilisen született és házassága révén Őcsényben letelepedett Döme János (1824-1896) és hitvese, Kis Erzsébet (1827-1908) birtokában volt.21 Őcsényben több napos előkészítő munka előzte meg azáltalában két-, háromszázfős lakodalmakat. A „készülő" alatt szarvasmarhát, disznót és tyúkot vágtak, és ekkor vitték el a menyasszony vagy a vőlegény kelengyéjét (azaz a ruhaneműket és a bútorokat) ahhoz a házhoz, ahol közös életük megkezdődött.22 A kelengyeládának (s később az ezt felváltó fiókos sublótnak), az ágynak és az ágyneműnek az új otthonba szállítása szertartásosan történt: rendesen kocsira rakták és vidám menet kíséretében, énekszóval vitték végig a falun. Ez alkalomból mindenki megszemlélhette a kelengye gazdagságát, ami természetesen a jómód egyik fokmérőjének számított.23 Gyűjtője, Csók István is nagy becsben tartotta tulipános ládáját, még párizsi műtermében is helyet szorított neki.24 A gyűjteménybe néhány fragmentum szintén bekerült, amelyek töredékességük ellenére is mutatós darabok. A művész K. Lippich Elekhez írt leveléből kiderül, hogy már 1910-ben a birtokában volt többek között egy különálló, díszes széktámla. A néprajzi tárgyak között ma két deszkatámlás szék támláját is megtaláljuk - azt azonban nem tudjuk, Csók melyiket említi levelében. (XVI.34-35.) Ennek a deszkatámlás ülőalkalmatosságnak a sajátossága, hogy a támla középtájt elkeskenyedik. E formai sajátosság miatt a szakirodalom hegedűhátú széknek is nevezi ezt a típust, amelyet a parasztházakban elsősorban presztízsből tartottak. Eredetileg a tisztaszobában a magasra vetett ágy elé helyezték kettesével vagy hármasával, hogy mint dísztárgygyal fokozzák vele az amúgy is pompás ágy látványát. Innen csupán ideiglenesen kerülhetett el valamely nagyra becsült vendég fogadásakor. Maga a díszítés is abból indul ki, hogy e bútort elsősorban nem használatra, hanem dísznek szánták. Éppen ezért kerülhetett a díszítőfestés és a faragás a széktámla belső felére, vagyis arra a felületre, ahol csak abban az esetben érvényesül a minta, ha a bútordarabot nem használják.25 Züzü visszaemlékezése szerint a Néprajzi Múzeum bútorgyűjteményében őrzött széktámlát Csók külföldre is magával vitte műtermébe.26 Szintén különálló darab a gyalult deszkából készített ágyoromzat vagy ágyvégtorony, melyet eredetileg az ágynak a lábtól való végéhez illesztettek. (XVI.36.) Az ágy - a ládához hasonlóan -a házasulandók hozományát képezte és presztízsbútornak számított. Korábban már szó esett róla, hogy az ágyvitel ceremóniája is a lakodalmas szokások közé tartozott. Az ágyat és a többi kelengyét ekkor szállították át ünnepélyes keretek között a fiatal házasok közös otthonába, s ott hagyományosan a tisztaszobában kaptak helyet. Már önmagában az oromzatos ágy is reprezentációs célt szolgált, ám rajta a kelengyébe kapott, magasan felvetett, díszes huzatú ágynemű ugyancsak a vagyonfelhalmozás egyik látványos, korabeli megnyilvánulása volt. A Csókhagyatékban lévő bútorrészlet a barokkos ágytornyos-típus képviselője. Áttört díszítése lófejre emlékeztető mintát ad ki. Az ágynak csak ezt az oromzatos tábláját díszítették, mivel a többi részét eltakarta a feltornyozott ágynemű és a lelógó, hímzett lepedőszél.27 Deszkatetővel ellátott, négy oszlopon nyugvó mennyezetes ággyal legfeljebb egyes gazdag paraszti háztartások-XV.5. XV.6. XV.5. Tulipános láda Csók néprajzi gyűjteményéből (SZIKM) XV.6. Tulipános láda, 1910 [kát. 48.] T
