Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)

A megtalált paradicsom - Szacsvay Éva: Csók István-művek etnográfiai megközelítésben

A MEGTALÁLT PARADICSOM

* Dolgozatomat Németh Lajosné Fülöp Katalin emlékének ajánlom.

' Csók 1990; Fülep 1990

2 Csók emlékírásának értelmezési lehetőségeiről Id. Németh Lajos bevezetőjét az Emlékezéseim elején. Németh itt Panofskyt idézi, aki szerint „egy művész írásbeli megnyilvánulásait öntörvényű alkotásnak kell tekintenünk". - Csók 1990.6.

3 Bogatirjov kutatásai a cseh, a szlovák és az orosz népi kultúra területein folytak. Tanulmányai közül a legjelentősebbek 1985-ben jelentek meg magyar fordításban. Ld. Folcloristica, 8. A néphagyomány alakulása. Pjotr Grigorjevics Bogatirjov válogatott tanulmányai. Fordításgyűjtemény. Voigt Vilmos (szerk.) ELTE - Bölcsészettudományi Kar Folklore Tanszék, Budapest, 1985.

4 Bogatirjov i.m. (3. j.) 49-55., 49.

5 Uo. 49-55.

6 Voigt Vilmos: Németalföldi közmondások id. Pieter Bruegel festményén: Magyar történeti folklorisztikai elemzéskísérlet. Ethnographia, Budapest, XCVI.évf. 1985.59-71.

7 Fél Edit: Újabb szempontok a viselet kutatáshoz. A test technikája. Ethnographia, Budapest, LXIII. évf. 1952. 408-415; Fél Edit: A test technikája. In: Mezőkövesd város monográfiája. Sárközi Zoltán - Sándor István (szerk.) Városi Tanács, Mezőkövesd, 1976. 547-552.

8 Brückner tanulmányaiból Id. Bildnis und Brauch. Studien zur Bildfunktion der Effigies. Berlin, 1966; Hinterglasmalerei. Ethnologia Bavarica, 3. München, 1976; Gnadenbild und Legende. Land und Leute, 2. Kultwandel in Dimbach. Würzburg, 1978; Újabban: Bilder und Öffentlichkeit. Ästhetische Theorienbildung, museale Praxis, Veröffentlichungen zur Volkskunde und Kulturgeschichte, 81. Quellenkritik. Würzburg, 2000; Kunst und Konsum. Massenbilderforschung. Veröffentlichungen zur Volkskunde und Kulturgeschichte, 82. Würzburg, 2000; Populäre Druckgraphik Europas: Deutschland vom 15 bis zum 20 Jahrhundert, III., München, 1975.

9 Magyarul megjelent: Kép és kultusz. Balassi Kiadó Budapest, 2000.

10 Bringéus, Nils-Arvid: Volkstümliche Bilderkunde. München, 1982.

11 Sachs-Hombach, Klaus (szerk.): Bildtheorien - Antropologische und kulturelle Grundlage des Visual istic Turn. Suhrkamp Taschenbuch, Wissenschaften, 2009.

12 A Néprajzi Múzeumba és a Szent István Király Múzeumba bekerült Csók István néprajzi hagyaték részletes leírását Id. e fejezet végén Gärtner Petra tanulmányaiban.

13 Az életfa több ága és virága hiányzik, talán már a konstrukció elkészítésekor vette le Csók, hogy a keskeny ágyperemen a kerek lombozatú fa megállhasson.

14 Szojka Emese: A sárközi bútor. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai,

/ XIII. SZACSVAY ÉVA: CSÓK ISTVÁN-MŰVEK ETNOGRÁFIAI MEGKÖZELÍTÉSBEN

239

10., Néprajzi Múzeum, Budapest, 2005. 113. - Szojka Fejér Gáborral egyetértve megkérdőjelezi a széktámla 1716-os datálását. A tárgyat másodlagosnak, 19. századinak tartják.

15 Tátrai Zsuzsanna: Életfa (szócikk). In: Magyar Néprajzi Lexikon, I. Ortutay Gyula (főszerk.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977.666-667.

16 Csak nagyon kevés falusi szövőkultúra tudta megvalósítani a takács szőttesek magas szintjén a kelengye vásznainak előállítását - Sárköz erről (is) nevezetes volt.

17 Révész 2006.12. - A művész a festett ládát a szülői ház padlásán fedezte fel, és onnan vitte magával Párizsba, ahol letisztogatta és csodálattal fedezte fel a felső réteg alól előtűnő, égő, eleven színeket. Csók Istvánnak a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban található híres tulipános ládája a 2011-ben megnyílt Csók-kiállításon a róla készült festmény alá került.

18 Sinkó Katalin: Konferencia a „képhagyomány" (Bildlore) kutatásáról Lundban. 1984. szept. 17-20. Ethnog raphia, Budapest, XCVI. évf. 1985. 136-137.

19 Ld. pl. Brückner, Wolfgang: Der Blumenstrauß als Realie. Gebrauchsund Bedeutungswandel eines Kunstproduckts aus dem christlichem Kult. In: Zwanzig Jahre Institut für Realienkunde des Mittelalters und der frühe Neuzeit der Österreichischen Akademie der Wissenschaften. Medium Aevum Quotidianum. 25. Krems, 1992.16-62.

20 Révész 2006; Lázár 1910

21 Révész Emese szíves szóbeli kiegészítése.

22 Révész 2010. 54; Malonyay a Dunántúl, ezen belül Tolna és Baranya népművészetét bemutató kötetét 1912-ben adja ki. - Malonyay Dezső: A magyar nép művészete, IV. A dunántúli magyar nép művészete (Veszprém, Zala, Somogy, Tolna). Franklin Társulat, Budapest, 1912.

23 Magdó Eszter: Variációk egy témára Csók István Szénagyűjtők c. festménye és ennek variációi. ETDK, XIII. Kolozsvár, 2010. 22; Közölve: http:// etdk.adatbank.transindex.ro/pdf/m uvt_magdo_2010.pdf, letöltés dátuma: 2011.09.12.

24 Magdó i.m. (23. j.) 13; Csók kivételes képessége volt a pillanatképek gyors, stabil megjegyzése. Bastien- Lapage Szénagyűjtők képének ismeretében dolgozott, de Magdó szerint nem annak „szociográfiai" üzenete, hanem az idilli munkajelenet örökítődik meg nála. Csók nem rendezte meg a jelenetet, hogy idilli megfogalmazást kapjon. A szénagyűjtés a magyar paraszti kultúrában a 19. század utolsó évtizedeitől merőben más a Sárközben, mint Franciaországban, nálunk a szénagyűjtés ünnepi időszak, a viseletes tájakon a másodrendű legszebb nyári ünneplő ruháikban vonultak ki a rétekre, az ebédszüneteket tánccal és énekkel töltötték, későn estére érkeztek csak vissza a faluba; Andrásfalvy szerint: „a szénakaszálás a Duna mentén a szürethez hasonló, ünnepi közös, összesegítéses munka volt, melyet áldomással fejeztek be." - Andrásfalvy Bertalan: A Duna mente népének ártéri gazdálkodása. Ártéri gazdálkodás Tolna és Baranya megyében az ármentesítési munkák befejezése előtt. Ekvilibrum Kiadó, Szekszárd, 2007.281 -282; Hasonlóan történt ez Kalotaszegen is, ahol a kalákában végzett munkák ünnepi renddel történtek. Ld. Jankó János: Kalotaszeg magyar népe. Néprajzi Múzeum, Budapest, 1892. (reprint: 1993.) 184. és Paládi-Kovács Attila: Szénacsinálás (szócikk). In: Magyar Néprajzi Lexikon, IV. Ortutay Gyula (főszerk.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. 639- 640.

25„Szellemi és etikai műveltségük rokonsága, emberi származásuk társadalmi elhelyezettségében gyökeredzett. A nagybányaiak közt nem volt paraszti eredet, sem pediglen kesernyés lelkű nagyvárosi proletár. Úgyszólván valamennyien egyazon társadalmi rétegből kerültek ki: a magyar vidéki úri középosztályból, így gyermekkori emlékei mindnyájuknak kellemes vidéki otthonba szálltak vissza, vidám, világos otthonokba, többé, kevésbé egyszerű barnapolitúros régi bútorok közé, ahova besüt a nap, s ahol tisztaság és rend honol. Budapesti közülök csak egy volt, nagyvárosban ez az egy nevelkedett, a többiek iskoláikat vidéken végezték. Szüleik majdnem mind »lateiner« emberek, hivatalnokok, birtokosok voltak, nagyobb részük a magyar középnemesi osztály városiasuk leszármazottja. Egyik sem nagyvonalú, sőt legtöbbjüknek szerény anyagi lehetőségeik mellett nagy kockázatot és nagy áldozatot jelentett: fiát művésznek adni, külföldre küldeni [...] természetükhöz közelebb állt az úri zárkózottság és üzleti élhetetlenség, mint a mindent keveslő paraszti önzés, vagy a proletárlelkiség epés elégedetlensége." Réti 1994.49.

26 Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim. Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár, 2006.

27 Egy lakás képe: „A szalon aranyselyme azt mondja, hogy madame Dubarryhoz jutunk. Holott egy huszadik századbeli és igen szolid úrnő fogad minket. Belépünk a férjeura dolgozószobájába: hogyan? Angliába jutottunk-e, valamelyik klubba? Dehogy barátom, belvárosi ügyvéd. Az előszobában - mint látjuk - agancson lógott a kabátunk, kalapunk. Egy percre azt hinnők, hogy valamely szibériai szarvasvadásznál jártunk. De a másikban visszavetődünk a múltba, jó négyszáz évvel hátrább, mikor pillantásunk a rene-