Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Gyönyörök kertje - Fajcsák Györgyi: Keleti tárgyak és keleti témák Csók István festészetében
GYÖNYÖRÖK KERTJE / X. FAJCSÁK GYÖRGYI: KELETI TÁRGYAK ÉS KELETI TÉMÁK CSÓK ISTVÁN FESTÉSZETÉBEN 201 látható egyik aktot Csók átfestette, míg a főalak trónusánál térdelő férfi egyre elmosódottabb foltként van jelen a képen. A Csók István halála után a Magyar Nemzeti Galériába került nagy Nirvána- vásznat egy, a korábbi képektől különböző ikonográfiájú főalak uralja. A széles arcú, nőies, kissé érzéki arckifejezésű buddhista főalak haja magasra tornyozott. Homloka fölött a magas diadémot apró Buddha-alakok sora díszíti. Nemcsak fejét, hanem erőteljesen megformált felsőtestét is dicsfény övezi.Testdicsfénye koncentrikus színsávokból épül fel, melyen világos zöldeskék, rózsaszín, világoskék, vörös, mélykék színsorok mosódnak egybe. Jobb vállán és lábain látható csak köntöse, mellkasa, karjai s egyik válla egészen fedetlen. Kezeit a korábbitól eltérő meditációs pózban tartja ölében, s a tenyerek felett egy nyolcküllőjű kerék körvonalai sejlenek fel. A festmény alsó és bal felén kavargó női aktokat Csók ismét több helyen átfestette. Teljesen eltűnt az álló nőalakot átölelő férfi figurája, fejét egy gyermekfej váltotta fel. A trónus bal oldalán térdelő alak pedig szinte teljesen beleolvad a színek és formák kavargásába. A ma ismert Nirvána-kép főalakjának ikonográfiája Amida njórai ezoterikus megjelenését idézi. Sötétkék háttérből emelkednek ki a festmény kavargó alakjai, s szervesebben kapcsolódnak a központi figurához, mint korábban. Az alkotás buddhista ikonográfiájához tartozó adalék lehet, hogy Csók István hagyatékából egy tibeti thangka is bekerült a Hopp Múzeum gyűjteményébe, amely Amitábha Buddhát ábrázolja. (XI.30.) Sem Csók műteremfotóin, sem a festményein nem találkozunk azonban e tárgy képével. Feltehetően azért, mert a századfordulónál jóval később került a festő birtokába. Feltevésem szerint Csók István 1930-ban, a Nemzeti Szalonban megrendezett Kínai képzőművészeti kiállítás anyagából vette meg a képet. A Magyar Országos Képzőművészeti Tanács külföldi kiállítási bizottságának tagjaként ismerhette is a kiállítás anyagát, amit az a Vojtech Chytil cseh festő, tanár rendezett, aki 1922-től kezdve Pekingben élt, s kiállítások szervezőjeként és kritikusként is sokat tett a modern kínai festészet európai megismertetéséért. A budapesti kiállítás katalógusában a kortárs kínai festők alkotásai mellett ötvenegy tibeti buddhista festményt is felsoroltak, köztük A hosszú élet Buddhája megjelöléssel kéttétel is szerepelt.28 A katalógus tárgyjegyzékében lamaisztikus művészet névvel illetett tárgycsoport valamennyi darabja a Pekingtől északra fekvő császári nyári rezidencia városából, Chengde-ből (Jehol) származott. A Csók István birtokába került tibeti kép hátoldalán két kínai írásjegy és több szám is olvasható, s valószínűsíthető Chengde-i származása. A képen Amitábha Buddha feje körül zöldszínű dicsfény, teste mögött kék és narancssárga sávból álló testdicsfény látható. A Nirvána-kép folyamatos átfestése mögött aligha fedezhető fel a gondolati, filozófiai tartalom elmélyülése. A 20. század elejének megváltáskeresése, a keleti tanok irányába való divatos tájékozódás adta a kép megszületésének első impulzusát. A ma ismert festményt azonban egészen másnak láthatjuk: számvetésnek. Az istenség trónusánál térdelő idős férfi alakjában felsejlik a festő, aki mögött és alatt egész festői ouvre-je megjelenik. Változatos nőalakok, a legkülönfélébb nőtípusok mint a festő mesterségének védjegyei, pályájának határkövei tűnnek elő. A térdelő alak azonban a trónus felé pillant, az ülő istenségre, mintha az életből kitekintve a túlvilág útjait fürkészné. Csók István gyakran nyúlt kettősséget, ellentéteket felvonultató témákhoz. Műve talán a Két bálvány (IV.59.) festményének kései rokona, amelyen Szent Genovéva és egy ülő akt látható egymás mellett. A Nirvána ülő Buddha-alakja a végső kérdésekkel szembesülő festő számára a keleti bölcsességet, a szellemvilágot jeleníthette meg, tegyük hozzá a 20. század második felében, a túlvilághit tagadását hirdető Magyarországon is ábrázolható formában. A központi Buddhaalak alatt és mellett egy festői életpálya alkotásai öltenek testet. A szent és a profán, a transzcendens és az anyagba zárt létezés antagonizmusai keresik az élet végső kérdéseire adható, hiteles választ. X.15. X.15. Feleségem porcelánjai közt, 1908 (lappang)
