Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)

Égi és földi szerelem - Király Erzsébet: Pogányság és Megváltás. Még egyszer Csók István nagybányai korszakáról

i 160 É G I FÖLDI SZERELEM / VI.KIRÁLY ERZSÉBET: POGÁNYSÁG M E sértésbe" címeken megmaradt vázla­tának adatai: olaj, vászon, 47,5x83 cmj.j.f.: Csók, mgt. 42 Komlós i. m. (39. j.) 140. 43 Csók életműve a képi ötletek ál­landó vándorlásának és újraformáló­­dásának történeteként is feldolgoz­ható, Id. Révész Emese kötetünk 2. fejezetében szereplő tanulmányát. Nézetem szerint az ilyen közelítés re­leváns módszertani fordulat lehet, egyben a tudomány válasza is arra a visszatérő felvetésre, miszerint Csók István hullámzó teljesítményű, bi­zonytalan ízlésű féltehetség volt, aki nem véletlenül vonta magára oly korán a hamisítók figyelmét. Az ant­ropológiai szemlélettel megtermé­kenyített művészettörténetnek meg­adatik túllépni a normatív esztétika keretein, s tematizálni sok rajta kívül eső, mégis eleven problémát. Jelen kötetünk sokféle kulturális néző­pontja ez irányban tett kísérlet is. 44 A magyar sajtóban megjelent kri­tikák szinte mindegyike jelzi, hogy Csók nagy képe nehezen érthető. A Hazánk cikkírója nem emlékszik a cí­mére, de szerinte az úgysem mon­dana semmit. (Ld. Tímár szerk. 1996. 250.) Ez az ismertetés közvetett mó­don ikonográfiái kérdést érint, neve­zetesen, hogy a kritikus látja a ten­gert Vénusz mögött, mintha az az istennő születésének lenne a mítosz­adta háttere. Divald Kornél a Magyar Szemlé ben Botticellire is utal, így va­lószínűsíthetjük, hogy Csók képéhez többnyire ezt a klasszikus sémát tár­sították. (Ld. uo. 260.) Az viszont fi­gyelemre méltó, hogy mindkét tu­dósító jelenésként számol be a mint­egyégi szférából előtűnő Krisztusról. Ez ellentmond Réti emlékeinek, így a kérdés nyitva marad. Az egész kompozíció körül általában értelme­zési zavarok vannak. Divald Kornél pl. Vénuszt is festői víziónak véli. Mindez arra mutat, hogy idealizmus és realizmus festői eszközeinek ilyen szokatlan tárgykörben való érvénye­sítése a szakavatottabb bírálókat is zavarba hozta. 45 Lázár 1921.19. A vázlatot - támasz­kodva e kis Ernst-füzetkére - az 1988-as székesfehérvári Csók-kiállí­táson ezzel a címmel mutatták be. Ld. Király 1988. 46 A kiállítási beszámolók kivétel nél­kül felfigyelnek a szépség istennőjé­nek dominanciájára a képen, s ez olykor az értelmezés,,kulcsát" is meg­adni látszik nekik. Mennél kihívóbb Vénusz, annál inkább ő a Gonosz, akitől Krisztusnak óvnia kell az em­beriséget (Ld. pl. a Pesti Napló kriti­káját. In: Tímár szerk. 1996. 259.) A Hazánk már idézett kritikusa (44. j.) ettől a prekoncepciótól vezettetve - egyébként mindenki mástól elté­rően - egyenesen úgy látja, hogy a tömegek pillanatnyi megkísérteté­­sét éppen Krisztus látványa fordítja meg, és hogy az emberek a kereszt felé fordulnak, azt imádják. A vász­non tehát mindenki azt látta, amit látni akart, és gyakran csalt az emlé­kezetük is. 47 A svájci festő nemzetközi irodal­mából ld. az alábbi kiállítási katalógu­sokat: Andree, Rolf: Arnold Böcklin. Die Gemälde. Schweizerisches Institut für Kunstwissenschaft, Oeuvrekata­loge Schweizer Künstler 6. Basel, 1977; „In uns selbst liegt Italien." Die Kunst der Deutsch-Römer. Heil mann, Christoph (hg.) Kiállítási katalógus. Haus der Kunst, München, 1988; Arnold Böcklin. Kiállítási katalógus. Öffentliche Kunstsammlung Basel- Kunstmuseum - Réunion des musées nationaux/Musée d'Orsay, Paris - Bayerische Staatsgemäldesammlun­­gen/Neue Pinakothek, München, He­idelberg, 2001 ; Az utóbbi apparátusa csaknem napjainkig regisztrálja nem­csak a Böcklinre vonatkozó, hanem a körülötte létező német idealista fes­tészet tárgykörében született fonto­sabb munkákat is világszerte; A ma­gyar művészet elsőként Szinyei Merse Pál révén kapcsolódott Arnold Böck­­linhez és kultuszához, erről ld. Király Erzsébet: Mítosz és természet. Böck­­lin-hatás és időélmény Szinyei Merse Pál művészetében. In: Történelem - Kép 2000.723-729; Az Arnold Böcklin személye körüli, valamint az ő leg­főbb motívumának, Pán-faunnak a kultusza a századvégen olyannyira összenőtt, hogy a művész öregkori fotóin a természetisten barbár voná­sait vélték felfedezni. A festő 1901- ben bekövetkezett halálakor„Pán ha­lálát" emleget- ték a Plutarkhosz-féle „természet siráma"értelmében. A mű­vésztársadalom Böcklinnek szóló hó­dolatában éppen Max Kiinger járt elöl. Ld. föntebb: Andree, Rolf i. m. 13., 89-91. 48 Németh G. Béla: A peremsors tu­dattorzítása. (Védekező humor - ki­­békítő belátás: az értekező Revicz­ky). In: Uő: Küllő és kerék. Tanulmá­nyok. Magvető, Budapest, 1981. 150-172. 49 Uo. 152. 50 Reviczky Gyula: Századunk pesszi­mizmusa. In: Reviczky Gyula össze­gyűjtött művei. Paku Imre (szerk.) Athenaeum, Budapest, 1944.555. 51 Reviczky Gyula: Szenvedély és vi­lágfájdalom. In: Reviczky i. m. (50. j.) 502-503. 52 Uő: Levelek egy leányhoz. In: Re­viczky i. m. (50. j.) 500. 53 Uő: Az ambícióról. In: Reviczky i. m. (50. j.) 516. 54 Uo. 522. 55 Uo. 517. 56 A Figyelőről ld. Németh G. Béla: A magyar irodalomkritikai gondolko­dás a pozitivizmus korában. Buda­pest, 1981.93-128. 57 A költemény műelemzését ld. Komlós Aladár i. m. (39. j.) 121-124; Mezei József: A szimbolista élmény kialakulása. Reviczky Gyula. Aka­démiai Kiadó, Budapest, 1968.370- 392; Széles Klára: Reviczky Gyula po­G V Á L T Á S étikája és az új magyar líra. Akadé­miai Kiadó, Budapest, 1976.126-130. 58 Életigenlésnek és lemondásnak a versbeli kettőssége mindig is meg­osztotta az értelmezőket. Vö. S. Var­ga Pál: A gondviseléshittől a vitai iz­musig. A magyar líra világképének alakulása a XIX. század második fe­lében. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1994.199. 59 Az egyetemes aspektusok Nagy­bányán sajátos módon fonódtak ösz­­sze a „nemzeti táj" századfordulós kultuszával. „Mindent csak maguk­tól vártak s attól a természettől, amelynek rögéhez kötötték művé­szi fejlődésüket. S ezek Nagybánya rögei voltak. A mi mezőnk, bokrunk, erdőnk, levegőnk vált felfogásuk su­gallójává, előadásuk kormányzójává. Képeik tehát nem is téveszthetők össze müncheni, bécsi, londoni mes­terek képeivel. Mert javarészükön rajta van születésük bélyege: itt szü­lettek nálunk, a mi világunkat tükrö­zik"- vallja Lyka A nagybányaiak kül­detése c. írásában. In: Magyar Művé­szet 1925.1. sz. 22; A „magyar rögöt magyar palettával" megörökítő fes­tők eszmetörténeti kontextusához vö. Nemzet és művészet 2010, külö­nösen: A természet mint otthonvilág (373-376.) és A népi élet modern po­­ézise (377-379.) c. fejezeteket a kata­lógusrészben. 60 Lyka i.m.(4.j.) 258. 61 Réti 1994. 56. 62 Uo. 57. 63 Lyka i. m. (4. j.) 259. 64 Ld. erről Sinkó Katalin: Az alapítók biblikus képei és a századvég anti­­historizmusa. In: Nagybánya MNG 1996. 216-218. és 224-231. 65 Réti 1994. 50. 66 Uo. 50. 67 Lyka i. m. (4.j.) 24. 68 Réti 1994.51. 69 Uo. 51. 70 Uo. 51. 71A pénzkeresés iránti vágyat, amely e műve születése körül elfogta, Csók éppen a nagybányaiakhoz való kö­zeledésekor tisztázta lelkiismereté­vel. Ld. Csók 1990.111-114. és 119- 120. A festő „hollandizmusáról" ld. Németh István tanulmányát ebben a kötetben. 72 Csók 1990.130. 73 A Csók-féle örökös átfestések, ja­vítások, változtatások szerencsétlen szokásáról ld. Gippert László tanul­mányát ebben a kötetben, főleg a Nirvána kapcsán. 74 Csók 1990.141. 75 Uo. 129. 76 Max Kiinger 1992. (27. j.) 342. 77 Ferenczy Károly Háromkirályok c. festményének (1898) legújabb elem­zését ld. Sármány-Parsons Ilonától; Uő. In: Ferenczy 2011.186. 78 E másik Ferenczy-kép, A hegyi be­széd (1896) legújabb elemzését ld. Szűcs Györgytől; Uő. In: Ferenczy 2011.176-177. 79 Réti 1994.16.

Next

/
Thumbnails
Contents