Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Égi és földi szerelem - Király Erzsébet: Pogányság és Megváltás. Még egyszer Csók István nagybányai korszakáról
ÉGI ÉS * Az alábbi írás átdolgozott változata egy korábban megjelent tanulmányomnak: Király 2002; A téma változatlanul aktuális ebben a monografikus igényű kötetben is, mivel a festő nagybányai munkásságáról - megfelelően az ott készült művek alulreprezentáltságának - mindmáig kevés a művészettörténeti munka. Örvendetes viszont, hogy a tíz esztendővel ezelőtt felvetett részproblémák közül több is épp ebben a kötetben nyert önálló feldolgozást, s tette teljesebbé a Csók-életmű mai tudományos leltárát. 1 Réti 1994.115. 2 R. M. [Rózsa Miklós]: A nagybányaiak kiállítása. A Hazánk eredeti tárcája. Hazánk, 4. évf. 1897. dec. 15., 304. sz. 2. - Idézi: Révész 2010.30. 3 Réti 1994.46. 4 Lyka Károly: Magyar képírás. In: Richard Muther: A festőművészet története. Lengyel Géza (ford.) Budapest, é. n. [1920] 258. 5 Csók 1990.120; A természetelvűség (naturalizmus, plein air, impresszionizmus stb.) korabeli terminológiája és lehetséges mai olvasatai szempontjából igen tanulságos: Gosztonyi Ferenc: Perifrázis. „Koloristikus naturalismus synthetikus alapon". In: Ferenczy 2011.102-108. 6 Az idős korban írt, „utólagos" önéletrajz - így a Csók-féle Emlékezéseim - alkotás-lélektani és irodalmi sajátosságaihoz vö. Molnár Eszter Edina tanulmányát ebben a kötetben. 7 Vagyis az akadémiát elhagyó művészeknek. Ld. Szűcs György: Nagybánya - változó időben. In: Nagybánya MNG 1996. 48; Zola 1886-ban megjelent könyvét a legtöbb nagybányaihoz hasonlóan Csók István is olvasta. Ld. a festő visszaemlékezéseit diákéveire, e tanulmánykötetben. Vö. még Réti 1994.117. 8 Csók 1990.126. 9 Uo. 128. 10 Uo. 129. 11 Réti 1994.115. 12 Csók 1990.129. 13 Uo. 129. 14 A kép Vénusz alakját őrző töredéke (kát. 11.) ma a székesfehérvári Szent István Király Múzeum tulajdona. Utóéletéhez ld. Molnár Erika tanulmányát ebben a kötetben. 15 Elvira, a kedvenc modell a magángyűjteményben lévő grafikai változaton (szén, vászon, 47x82 cm) hoszszú fehér ruhában látható. Csók női aktjainak tipológiájához ld. Révész 2004 és Révész 2004b. 16 Közölve: http://mek.oszk.hu/ 00600/00609/00609.htm#27, letöltés dátuma: 2013.08.23. 17 A Bűnbánó Magdolna (kát. 13.) ma a szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdona. ,8 Csók 1990.130. 19 Uo. 132; A Csók-Ferenczy-lványi- Grünwald kapcsolathoz ld. Révész Emese műelemzését Ferenczy 1894-FÖLDI SZERELEM/ VI. KIRÁLY ERZSÉBET:POGÁNYSÁG ES MEGVÁLTÁS 159 ben készült Csók-képmása kapcsán: Ferenczy 2011.172. 20 Csók 1990.139. 21 A problémáról bővebben ld. Sinkó 1996. A szerző épp Nagybánya kapcsán tekintette át az akadémikus és a modernista elgondolások hazai sajátosságait. A vallási és az esztétikai tapasztalatnak a 19-20. század fordulóján érzékelhető, a posztmodernben pedig még inkább kiteljesedő feszültségéhez, ill. ennek folyományaként a keresztény képiség marginalizálódásának problémájához Id. Graham Howes: A szakralitás művészete. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2011. A szerző felfigyel a vallási hagyomány által létrehozott, vagyis alapjában véve „tradíció-vezérelt" ikonográfia korai törésvonalaira is, amikor a szakrális megbízatások az alkotó egyénített elképzeléseit látványosan tették lehetővé. Közismert e tárgyban Edgar Wind nagyszabású munkája: Pagan Mysteries of Renaissance. Faber and Faber, London, 1958. A spirituális autonómia, ezen belül a frivol és világias elemek érvényre juttatásának igazi nagy korszaka valóban a késő reneszánsz volt, amelyben „a pogányság kényelmes modus vivendit alkotott a kereszténységgel". (Graham Howes könyvét ezúton köszönöm meg Sinkó Katalinnak.) Csók István nagyszabású műve e jelenség késői visszhangja. Az ő Krisztusának diadalát minden jelentésrétegében a pogány mitológiának való, egykori kitettség immár történetivé vált emléke mélyítette el - ahogyan a festő egész ifjúkori munkássága kétségtelen vonzalmat mutat a humanista gondolati örökség iránt. 22 Réti 1994.115. 23 Planner-Steiner, Ulrike:„Max Kiinger ist in Wien, und Wien ist voll von ihm." In: Max Klinger, 1857-1920. Kiállítási katalógus. Künstlerhaus, Wien, 1981 - 1982. 18; A Krisztus az Olümposzon című kompozíciónak két vázlata ismert, mindkettő a lipcsei Museum der bildenden Künste tulajdonában. A kidolgozott kép adatai: olaj, vászon; a középkép 362x722 cm, a szárnyak 362x86 cm, j. b. l.:„Max Kiinger 1897". 1938 óta a bécsi Österreichische Galerie tartós letétjeként a lipcsei Museum der bildenden Künste tulajdonában, Itsz.: D 16. 24 Kühn, Paul: Max Klinger. Leipzig, 1907.332-357. 25 Hevesi, Ludwig: Acht Jahre Sezession. Wien, 1906. Oldalszámok nélkül idézi Planner-Steiner i. m. (23. j.) 18. 26 Beethoven, 1902. Lipcse, Museum der bildenden Künste, Itsz.: P 28. 27 Max Klinger, 1857-1920. Kiállítási katalógus. Städtische Galerie im Städelschen Kunstinstitut, Frankfurt am Main, 1992.342-345. 28 H. Hofstätter, Hans: Symbolismus und die Kunst der Jahrhundertwende. Köln, 1965.154-155. 29 A Künstlerhaus Max Klinger-kata-lógusa életrajzi tényként említi a művész Friedrich Nietzschével való vitáját 1894-ben. Ld. Planner-Steiner i. m. (23. j.) 16. 30 Schopenhauer művének több fejezetre terjedő elemzését Id. Joachim Störig, Hans: A filozófia világtörténete. Helikon, Budapest, 2005. 402-415. 31 Nem véletlen, hogy a Schopenhauer-rajongó Max Kiinger másik nagy műve majd a Beethoven-fríz lesz, ugyancsak a Wiener Secession monumentális látványokra berendezkedett kiállítóterében. Ld. Bisanz- Prakken, Marian (Hg.): Heiliger Frühling, Gustav Klimt und die Anfänge der Wiener Secession, 1895-1905. Christian Brandstätter, Wien-München, 1999. 26-29. 32 Arthur Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet. Osiris, Budapest, 2002.254. A hely, amelyre a filozófus utal: Augustinus: De civitate Dei, XI. 27. 33 Schopenhauer i. m. (32. j.) 257. 34 Csók Kelet-kultuszáról ld. Fajcsák Györgyi és Gellér Katalin tanulmányait ebben a kötetben. 35 Révész 2009. 283-313. 36 Kereszténység és pogányság dichotómiája jelentésteli időtapasztalatot sűrít magába. Egyike azon fogalompároknak, amelyek példaszerűen reprezentálják, hogy az emberi öndefiníció történeti folyamatában az egyik komponens hogyan konstituálja, hívja elő a másikat. Az aszimmetrikus ellenfogalmak létrejöttének mechanizmusát meggyőzően mutatja be: Koselleck, Reichart: Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája. Atlantisz, Budapest, 2003. 241-298. 37 Reviczky Gyula 1855-ben született Vitkócon. Apja előkelő felvidéki családból származott, anyja cselédlány volt. Törvénytelenségéről a költő csak felnőtt korában szerzett tudomást. Minthogy örökségét apja elherdálta, élete végéig nélkülözések közepette alkotott és küzdött a társadalmi elfogadtatásért. A népi, nemzeti irányzattal szemben a művészet egyetemes feladatait hangsúlyozta. írt költeményeket, publicisztikát, kritikát, regényt, drámát és vígjátékot. Műfordításokat is készített, és németül is verselt. Tüdővészben halt meg 1889-ben, Budapesten. 38 Az általam használt kiadás: Reviczky Gyula összes költeményei. Koróda Pál (sajtó alá rendezte), 2. kiadás, Athenaeum, Budapest, 1900. 191-194. 39 Komlós Aladár: Reviczky Gyula. Művelt Nép Kiadó, Budapest, 1955.121 - 122. 40 Turgenyev, Ivan Szergejevics: A nimfák. In: Töretlen föld. Tavaszi vizek. Költemények prózában. Áprily Lajos (ford.) Új Magyar Könyvkiadó, Budapest, 1956.392. 41 Az egykori teljes kompozíció Krisztus és Vénusz, ill. „Ne vígy minket a kí-T I
