Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)

Égi és földi szerelem - Király Erzsébet: Pogányság és Megváltás. Még egyszer Csók István nagybányai korszakáról

144................................................. ÉGI ÉS FÖLDI SZERELEM / VI- KIRÁLY ERZSÉBET: POGÁNYSÁG ÉS MEGVÁLTÁS

4

Az ő szerelmének hozzám nagy hív voltát Jól látom szívének minden jó szándékát, Hogy énnékem magát Ádta, hogy érezzem nagy jó akaratját.

5

Maga én szívemnek az ő állapatját Ha látná, tudom, bizony megszánná kínját, Érte nagy fájdalmát,

Ki csak tőle várja megvigasztalását.

6

Én keserves szívem hozzá oly állandó,

Mint fenyőfa télben-nyárban maradandó,

Nem té-tova hajló,

Nincsen dolgaimban semmi álnok háló.

7

Reá mindezért is de én nem haragszom,

Mert nagy szerelmétől vagyon ez, jól látom;

Félténgemet, tudom,

Másnak nem engedne, bizonnyal gondolom.

8

Te böcsülhetetlen drága szerelmesem,

Kinek jóvoltában nyugszik fáradt lelkem,

Nincs kívüled nékem,

Ki sok bánátimban vigasztaljon éngem.

9

Hitemet én el nem felejthetem, higgyed,

Jutván eszembe mézzel folyó beszéded;

Hogy hadnálak téged,

Ha elmémben forog szüntelen szerelmed?

10

Ezerötszáz és hetvennyolcnak végében,

Hogy volna szeretőm énhozzám kétségben,

Úgy szedém ezt egyben;

Nevét megtalálod versek elejében.’6

Az egykori Melancholia mostoha sorsa a „Szabadíts meg a gonosztól" közvetlen előtörténete. Csók festeni többé nem, csupán látogatóba ment Nagybányára, de társaihoz való hűsége sosem szűnt meg. Bizonyítja ezt, hogy a következő pár évben - amíg a csoport, mint csoport egyáltalán létezett - velük együtt állított ki a régi Műcsarnokban. A hosszú ideig nélkülözött, ám a képszabdalás idején ismét felbukkant modellről a festő azután hirtelen ötlettel egy egyalakos, életnagyságú képet festett. Ez lett a Bűnbánó Magdolna, amellyel a nagybányaiak 1898-as, második kiállításán - a helyzetet mégiscsak mentendő - képviselhette magát, s amely szerepelt a párizsi Szalonban is.17 (kát. 13.)

VI.4. Bűnbánó Magdolna, 1898 [kát. 13.]

VI.4.