Lukács László: Az 1848-as móri csata emlékei - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2008)

Mihálka Endre honvéd altiszt naplója a móri csatáról

30

Az újonc huszár hőstette a móri csatában,

Mihálka Endre naplójából

Heldentat eines frisch rekrutierten Husaren in der Moorer Schlacht, eine Erzählung aus dem Tagebuch von Endre Mihálka

s vegye ápolása alá, felelősség terhe alatt; mert hogyha még akármikor vissza térünk, számon fogom tőle kérni; s azzal ott hagytuk a szerencsétlent.

Mire az útzára kifutottunk, tele volt a hareztér császári katonákkal, kik a városba rohantak befelé, most ha az utzán végig megyünk, utánnunk nyargalva, levagdalnak, vagy elfognak bennünket (a mitől jobban féltünk, az agyonvagdalásnál) tehát kérésztől futottunk az utczán, és az átelleni ház udvara és kertjén egy közkerítésen, mely sövényből volt fonva, átvetettük magunkat, és a másik utczasor egyik ház udvarán ki a Győrfelől bemenő útra értünk és azon be a városba.

A mint a Kisbér és Győrfelől az út a városban egyesült, egy kis kápolna ált ott - hogy most megvan-e? most midőn e sorokat írom, azt már nem tudom, mert én sem azelőtt, sem ez ideig, azon nap óta soha nem voltam, — azon kápolna mellé vonulva találtam szakaszomat, több zászlóaljbeliekkel öszpontosulva, fő és altiszt nélkül, erősen tüzelve a kastély felől a széles utczán vissza nyargaló, és a Kisbéri úton tömegesen „hurah”! kiáltással a városba rohanó vasasokra.

A mint megláttak felkiáltottak mind, „amott jön az új káplár és Vadócz!” azonnal hozzájok csatlakoztam, lelkesítve bíztatva őket, hogy az utolsó emberig nem hagyjuk