Lukács László: Az 1848-as móri csata emlékei - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2008)
Mihálka Endre honvéd altiszt naplója a móri csatáról
22 értékelte az eseményt: „A móri csata elveszett. Mégpedig oly elhatározólag: hogy többé a Dunán túl derék ütközetet elfogadni lehetetlen... A másnapi haditanácsban elhatároztatott: hogy a kormány Pestet el fogja hagyni.”3 Perczel kicsi, elszigetelt hadteste Mórnál a Jellasics parancsnoksága alatt álló I. hadtesttel ütközött meg. A magyar sereg a Mórról Bakonysárkányba vezető út két oldalán foglalta el állásait. Jobbszámya a móri szőlők vonalában, centruma az út bal oldalán, bal szárnya egy vízmosás által fedett terepen helyezkedett el. A csata december 30-án reggel 9 óra tájban kezdődött: az erdőből előrenyomuló császári vadászokat és a lovasságot a magyar balszámy visszaverte. Jellasics két üteg tüzét a balszámyra vezette, Ottinger dandára is megkezdte a támadást. Ezt követően a Wallmoden- és a Hardegg vértesek lovasszázadai megfutamították a pesti zászlóaljat és a Császárhuszárokat, akik Mórra menekültek. A balszámy visszavonulása után a Gramont dandár és a lovasság a centrum ellen lendült támadásba, ahol a beregi század és a szabolcsi zászlóalj ellenállását félórás harc után felszámolta. Perczel ekkor a visszavonulás fedezésére a Miklós huszároknak adott parancsot. De a balszámyat üldöző császári egységek - a mezővárosból visszafordulva - megakadályozták, hogy a magyar gyalogság Móron át Székesfehérvárra meneküljön. A szabolcsi zászlóalj és a 3^1 századot kitevő különböző egységbeliek a Vértesen keresztül Csákvárra vonultak. Perczel Székesfehérvár felé visszavonuló egységei Móron erős ellenállást fejtettek ki: az utcai harcokban több császári katona, tiszt is elesett vagy megsebesült. Az ütközetben összesen 32 katona esett el, a bekerített magyarok közül mintegy 2000 ember esett fogságba. A harcéteren elesettek többségét közös sírba temették Móron. Mihálka Endre naplójának címoldala Titelseite des Tagebuchs von Endre Mihálka A móri csatát naplójában megörökítő Mihálka Endre 1824-ben született az akkor Veszprém megye enyingi járásához tartozó Fokszabadi községben (ma Balatonszabadi,
