Lukács László: Az 1848-as móri csata emlékei - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2008)

Mihálka Endre honvéd altiszt naplója a móri csatáról

I

23

Somogy m.). Édesapja, Mihálka János obsitos huszár altiszt Fokszabadiban kocsmáros volt. Mihálka Endre szülei az 1831. évi kolerában elhaltak. Három apró fiúgyermeket hagytak maguk után. Az elhunyt apa barátja, Balassa Dávid fokszabadi, később acsai plébános mindhárom árvát iparosnak taníttatta. Endrét Veszprémbe szabóinasnak adta, 1842-ben szabadult fel. Vándorló mesterlegényként 1848-ban Szombathelyen dolgozott. Itt lépett be október 27-én önkéntesként a honvédseregbe. Másfélszáz újonc társával együtt Mihálkát december 27-én a szabolcsi önkéntesekből álló 48. honvéd zászlóalj 6. századának első szakaszába osztották be, mint tiszteletbeli tizedest.4 A szabolcsi zászlóalj Perczel Mór hadtestének részeként Szombathely-Pápa-Kisbér útvonalon, a Dunántúlra törő Windisch-Grätz hadserege elől, kelet felé, egészen Mórig vonult vissza. Perczel és Jellasics hadteste itt ütközött meg egymással. Mihálka Endre az elveszített móri csata után a szabolcsi zászlóalj altisztjeként, szakaszparancsnokként küzdötte végig a szabadságharcot. Harcolt az Alföldön a szolnoki-, kápolnai-, hatvani-, isaszegi ütközetekben. Ott volt Budavár visszavételénél, majd a Kisalföldön a pered-zsigárdi csatában. Komárom védőjeként tette le a fegyvert 1849. szeptember 29-én. Üldözött, bujdosó honvédként bejárta Somogy, Zala és Veszprém megyét. Végül 1851-ben a Tolna megyei Ozorán telepedett le, itt vált önálló szabómesterré. Három évvel később itt írta meg naplóját, honvédélményeit.

Naplójának a móri csatáról szóló részében Mihálka az utcai harcok leírása során egy osztrák lovassági tiszt haláláról is megemlékezett. Ez a móri csatában elesett fiatal tiszt valószínűleg gróf Rudolf von Schaffgottsch kapitány, egy lovasszázad parancsnoka volt, akinek síremléke ma is áll a móri Kálvária-temetőben. Mihálka egy móri német parasztembert is említett, aki a vesztes csata után segítette a honvédek menekülését. Ez az adata a móri németek 1848-as magatartását is egészen új megvilágításba helyezi. Ugyanis gyakran emlegették Fejér megye falvaiban, hogy a móri németek elárulták a magyar forradalmat: „Mondta öregapám, hogy nálunk is tele lett a szoba menekültekkel. Széjjelugrasztották őket. A móriak svábok voltak,

Patay István őrnagy a móri csatában a 48. honvéd zászlóalj parancsnoka. Az 1860-as években készült kép (Kedves 2002, 15.) Major István Patay, Befehlshaber des 48. ungarischen Landwehr- Batallions in der Moorer Schlacht. Bild aus den 1860er Jahren