Lukács László: Az 1848-as móri csata emlékei - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2008)
A móri csata emléke a néphagyományban
17 Maga a történet szerepel Eötvös Károly: A nagy év című könyvében, ahol a főhős a veszprémi alispán fia, Kun Béla, a Württemberg-huszárok hadnagya, később kapitánya (1905, 185-216). Eötvös története szerint ez az igen fiatal, vitéz hadnagy gróf Schalígottsch kapitányt vágta le a móri csatában. Magam 1975- ben Micskó Károly móri református lelkésztől a következő történetet jegyeztem le: „Egy magyar honvédtiszt, fehérvári telekkönyvvezető volt, jött pár lovassal kémkedni az osztrákokhoz, előőrs volt. Összetalálkozott a Táborhegy felől jövő osztrák előőrssel, a borbélyműhely előtt az úton csaptak össze. Halálos fejsérülést szenvedett az osztrák előőrs vezetője, egy magas rangú, ezredes vagy őrnagy, gróf. Bevitték egy szimpatizáns sváb házba, de még aznap meghalt.” Perczel, Kun vagy a fehérvári telekkönyvvezető története azokra a párviadalokra emlékeztet, amelyekre Nemeskürty István hívta fel a figyelmet: „És miféle virtus vitte rá szini Sebő Alajost, az 1. huszárezred főhadnagyát, honvéd alezredest, hogy rég feledett középkori szokások szerint Tápióbicskénél lovas párbajt vívjon az óriás termetű báró Hermann Riedesel zu Eisenbach kapitánnyal a 4. vértesezredből, s a viadalt sportteljesítménynek kijáró érdeklődéssel figyelő császári és honvédseregek jelenlétében levágja őt, mint annak idején Dózsa György a török basát? Csoda-e, ha ezt a fura viadalt egy Jókai dolgozta fel Pallwitz Ottó meg Baradlay Richárd történetében? Bámul az ember, ha ráadásul még arról is értesül, hogy ezt a korszerűnek már akkor sem nevezhető, tragikomikus bajvívást, amiben azonban valahogy mégis Magyar huszár és császári vasas párbaja a csatamezőn. Morelli G. rajza (Gracza, é.n. 141) Duell eines ungarischen Husaren und eines kaiserlichen Kürassieren. Zeichnung von G. Morelli engedték, és egy másik, a császáriak ellen vívott csatában halt meg. Nevét csak a szabadon bocsátásakor mondta meg. Perczel Mórnak hívták. Az ő nevét kapta az az utca, amelyben a borbély lakott.” (Klock 1943,4-5.) Ez a monda, amit Klock Ferenc, a budapesti német tanítóképző növendéke gyűjtött, azért egyedülálló, mert főhőse Perczel Mór tábornok.
