Lukács László: Az 1848-as móri csata emlékei - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2008)

A móri csata emléke a néphagyományban

16

A móri vereség, 1848. december 30. Egykorú rajz (Hermann 1997, 25) Die Niederlage von Moor, 30. Dezember 1848. Zeitgenössische Zeichnung

legvéresebbek, lovaik is sántikálva vitték őket. Nagyanyánk továbbiakra is emlékezett. Kérdeztük tőle, mit tud a bíró árulásáról? „Beszélgettek róla” - mondta. De az igazság az, hogy a szabadságharc leverése után egyszer Mórra látogatott Ferenc József. Ekkor kinyitották a nagytemplomban levő kriptát. T. i. ide temették gróf Lamberg Ferencet, ki futárszolgálatot teljesített 1848. márc.-ban Bécs és Budapest között. A történelemből is ismeretes, hogy a felbőszült pesti nép a dunai hajóhídon feltartóztatta, majd kirángatta hintójából és darabokra szabdalta. Ez a gróf volt Mór kegyurasága, azért került templomunk kriptájába. Ferenc József levonult a kriptába és imádkozott. A móriak közül Frey bíró kísérte le a kriptába. Ez nagy megtiszteltetés lehetett... Meg is vádolták miatta árulással... De hogy éjjel nehéz parasztszekéren eljutott volna a Mórtól 21—22 km-re levő kisbéri főhadiszállásra? Az egyetlen országutat őrizte a katonaság. Tehát legfeljebb dülőutakon mehetett... éjjel?... Ezt nem lehet elhinni!”

A következő monda szerint egy borbélymester a súlyosan sebesült Perczel Mórt is ápolta: „A huszárok parancsnoka párbajra hívta a császáriak parancsnokát, gróf von Stettinbach őrnagyot. Egymásnak mentek. Hosszú harc után a huszárok parancsnoka levágta az osztrák fejét, de ő is annyira kimerült, és a hatalmas sebektől elgyengült volt, hogy leesett a lováról... A csata után a házból kijött egy borbély, és bevitte a tetszhalott huszárparancsnokot. Ápolta, reggelre visszanyerte az eszméletét, és az osztrák sorozótisztekhez ment. Amikor meglátták, érdeklődtek kilétéről. Elmondta, hogy ő volt Stettinbach ellenfele. A tisztek felálltak és tisztelegtek neki. Szabadon