Lukács László: Az 1848-as móri csata emlékei - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2008)

A móri csata emléke a néphagyományban

9

A móri csata emléke a néphagyományban

1848. december 30-án Mórnál Perczel Mór hadteste vereséget szenvedett a magyar főváros irányába előretörő császári, ellenforradalmi seregtől. Néprajzi gyűjtéseink alkalmával idős móri adatközlőktől számos történetet lejegyeztünk a móri csatával kapcsolatban.

Csákvári adatközlőm, a 98 éves Harangozó András bognármester 1978-ban így beszélt a móri csatáról: „Megverik a magyarokat Móron, ott van a nagy ütközetük. Már alighanem meg is verték, azért nem eszik a ló. Föl a lóra, indíts Mórra! Még a hidas alatt is bujkáltak a szegény magyarok. Hanem amikor odaértek, akkor a németnek pusztulni kellett. Elverték aztán a németeket. Ott aztán törött ám a kard is.”

A magyar sereg móri csatavesztését a móri német bíró árulásához kapcsolja a néphagyomány: „Mikor a honvédek letáboroztak a Táborhegyen, csak kevesen voltak. De tudták, hogy az osztrákok honnan fognak támadni, és arról az oldalról megerősítették a Táborhegy oldalát, és őröket állítottak ki.

A fákat ledöntögették az utakra, hogy az ellenség azt higgye, hogy itt Isten tudja, mennyi magyar van! Hát a vasasok nem is merték ám megtámadni a magyarokat hanem csak vártak.

Mert azok Bakonysárkányban voltak, a főparancsnokság pedig Kisbéren. Akkor volt Móron bíró a Frey Ignác. Ez meg egy Negele nevű ember este a sötétség beálltakor befogtak kocsiba, és elhajtottak Sárkányba. Ott megmondták, hogy csak jöjjenek nyugodtan, mert a honvédek nincsenek olyan sokan, mint az erődítések mutatják. Avval fogták magukat, és még akkor éjjel visszajöttek. Hát másnap, úgy délelőtt 10 óra felé látják ám a honvédek, hogy jönnek az osztrák katonák, de nem

Perczel Mór tábornok. Fuchsthaller Alajos rézmetszete (Rózsa-Spira 1973,288)

General Mór Perczel. Kupferstich von Alajos Fuchsthaller