Lukács László: Az 1848-as móri csata emlékei - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2008)
A móri csata emléke a néphagyományban
10 Sárkány felől, hanem onnan Aka felől, keresztül a kukoricákon és a földeken! Perczel tábornok meg a kukkerral onnan a Táborhegy tetejéről nézte az egészet. És amikor látta, hogy a vasasok nem Sárkány felől támadnak, ahonnan várni lehetett volna, hanem Aka felől, rögtön mondta: ‘Gyerekek! El vagyunk árulva!’ Aztán mondta is, hogy mostmár egy kis rész tartson ki, a többi meg meneküljön, ahogyan csak tud Fehérvár felé. Avval fölkapott a lovára, és otthagyta a honvédeket. Elfutott. Fehérvár felé szaladt el, nem is állt meg előbb. Ott volt a Görgei, és avval akart találkozni. Mert annak meg meg kellett volna már érkeznie, de nem értek ide addigra, mire kellett volna. De ha a Frey bíró nem árulja el, akkor még megérkezhettek volna a honvédek, és nem lett volna ilyen nagy vereségük. De a Frey meg aztán bemenekült a kapucinusok harangtomyába, a harang mögé. Volt egy Mátyás nevű kisbírója, csak az tudta, hogy ő ott van, és oda is hordott neki ételt meg italt. Még a barátok sem tudták, hogy ott van. Nahát ezek a szegény honvédek meg nem tudták megállítani az osztrákokat, mert sokan is voltak, meg nem is onnan támadtak, ahonnan várták. Ok meg csak kevesen maradtak, mert a többi elfutott. Mikor látták, hogy már úgyis hiába minden, elkezdtek ők is menekülni hátrafelé a folyó mellett. De mire leértek innen az első vonaltól be a faluba, már ott is voltak a vasasok az ultcákban. No, ott aztán a kálomista templomnál összetalálkozott a két csapat! Ott volt a legnagyobb a csata az emlékmű körül. Ott levágtak a honvédek egy vasas grófot is.” (Hegyi 1947) A levágott vasas tiszt, gróf Rudolf von Schaffgottsch kapitány síremléke ma is áll a móri Kálváriatemetőben. Sírfelirata: Graf Rudolf v. Schaffgotsch Escadron Commandant bey Gr. Wallmoden Curassier gestorben den Heldentod in der Schlacht bey Moor am 30ten December 1848 im 35. Jahre seines Alters Ruhe seiner Asche. Rokonai Ausztriából még a XX. század első felében is 4-5 évenként meglátogatták sírját. Egy másik osztrák tiszt elestéről is tud a néphagyomány. Ennek történetét 1947- ben Rideg István 68 éves ács így mondta el Hegyi Imre néprajz szakos egyetemi hallgatónak (Hegyi 1947; Dégh 1952, 152-154): „Idesapám mesélte, hogy ü még látta azt a nagybácsiját katonakorában, ezt a Tombor Istvánt, aki levágta az osztrák tisztet. Köllött nekik ide gyünni, mert tudták, hogy itt lesz majd a csata a vasasokkal. Osztán a bátyám bement a nénjihöz.
