Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

66 a jobbágyfelszabadítás kivívásában és a honvédség szervezésében szerzett érdemeit foglalta versbe (Pogány 1983, 313, 316): Nép embere lévén a nép őt szerette; Mert lábairól a békókat leverte, Levette nyakáról a terhes robotot, Kivítta részire a szükséges jogot. Talpra szólított fel minden magyar embert, Fegyverre kelt minden, ki foghatott fegyvert, Mert Kossuth átkokat szórt annak fejére, Ki az ellenséggel nem szállna most szembe. A helyi hagyomány szerint Kossuth toborzó útja során Móron is járt: "Kossuth maga járt itt toboroznyi. Nem vót ű uján nagy ember, hogy ne gyütt vóna el, maga toborozta katonának a legényeket. Ez az én nagybátyám is úgy át be itt közibük önként, 18 éves korába. De akkor vótak ám magyar katonák, nem úgy mint most." (Hegyi 1947). Szakályban (Tolna m.) Németh Ferenc jómódú parasztgazda arról beszélt, hogy Kossuthon nem fogott a golyó: "Az én öregapám a Nemeskéri Kiss Pálnak volt az iskolatársa, később is mindig jóba voltak, tegeztek egymást. Ez a Nemeskéri Kiss Pál Magyarország aranykulcsos titkos tanácsosa és Horvátország vicekirálya volt.* Hát ettől kérdi az öregapám, mondd Pali, hogy lehet, hogy ilyen könnyen eltörölték az úrbért? Hát, tudod Józsi, az úgy volt, mondta Nemeskéri Kiss Pál az öregapámnak, hogy a Bottyán herceg" Kossuth mellinek szegezte a pisztolyt, de Kossuthon nem fogott a golyó. Erre aztán az urak mind megijedtek, hogy Kossuth az Isten embere, s körülvette a katonaság a termet, s az volt a szerencsés, ki előbb aláírhatta. Hát így törölték el az úbért." (Nagy 1947a, 23-24; Dégh 1952, 145.) Eötvös Károly írta Kossuth népszerűségéről, hogy minden ember ismeri nevét, látja alakját. Ha egyebet nem tudna is, egy dalt mindenki tud róla (1905, 184). Fülén 1947-ben a 66 éves Mennik Imre földműves így emlékezett rá: "A szabadságharc leverése után Kossuth Turinból irányította a negyvennyolcasokat. A hatvanhetes kiegyezést is ő irányította. Kossuth Lajos neve örökre bele van vésve a magyar szívekbe. Krisztus és Isten neve mellett ott áll Kossuth Lajos neve is a magyar ember lelkében." (Szolnoky 1947, 45.) Soponyán Benedek István (szül. 1912) Kossuth Lajos temetéséről beszélt, ahol lovasrendőrként nagyapja is jelen volt: " 1894-ben, Kossuth hamvainak hazahozatalakor még a kaszárnyákat is lezárták. A katonaság nem mehetett ki az utcára, csak a rendőrök. A koporsó őrzését is ők látták el. A nagypapa is ott volt a legderekabb rendőrök közül kiválogatott 12 tagú őrségben. Négyen minden órában váltották egymást. Három nap, három éjjel vonult föl a nép kegyeletét leróni, szünet nélkül. Megállni nem lehetett, mert annyi volt a nép. Csak ippen egy fejbólintást adtak neki, meghajultak, így végezték az elvonulást Kossuth koporsója mellett. * A valóságban Fiume kormányzója 1837-1848 között. ** Gróf Batthyány Lajos (1807-1849) az első felelős magyar miniszterelnök.