Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

67 Aztán úgy temették el. Oda a temetőbe is a lovasrendőrök kisérték őt, mint testőrök. A népek ellepték a pesti utcákat, széle-hossza egy volt a gyászmenetnek, akik a hamvait kisérték a temetőbe. Ezt így mesélte a nagyapám, aki mindvégig ott volt. Még egy kis Kossuth-szobor is megvan, amit akkor kapott, meg egy emléklap is." (Sajtos 1978, 16-17.) Móricz Zsigmond A boldog ember című regényében Bimbó Mihály falusi földműves így értékelte Kossuthot: "Egy igaz vezére vót a magyarnak. Kossuth Lajos, senki több... Mer ez a Kossuth Lajos a Ferenc József nagybátyjánál, a Ferdinándnál vót a kancellárián. Ő vót a király alattvalója. Ott dógozott mindenféle levelekkel. De azér dógozott ide Magyarországra is a többi nagyurakkal, hogy elálljon a németektül, hogy egy szép magyar haza legyen... Mikor látta, hogy mán több nagyurak vele vannak, akkor 34. ábra: Emléklap 1918-ból Kossuth Lajos arcképével. ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISF.LÖ Kedves Baritom! Tisztelettel meghívom arra a Kossuth emléksétára, amelyet 1994. márCÍUS 20-án /vasárnap/ tartunk. A fáklyás felvonulás 19.00 órakor indul a Halesztól, az 1848-as emlékmű mellől. Az emlékséta befejezéseként 20.00 órakor az Országalmánál meghívásomra Szabad György történész, az Országgyűlés elnöke mond beszédet. Kelemen András 35. ábra: A székesfehérvári Kossuth emlékséta meghívója 1994-ből. hazahozta a leveleket. De áztat a németek nem szerették, erről kezdődött a háború. Mer a Kossuth Lajos azt akarta, hogy egy szép Magyarország legyen, hogy itt mindenki tisztességes életet élhessen. Még a robotot is eltörülte, és ezáltal lettek neki haragosai..." (1960, 283.) Ezzel szemben a pusztai, uradalmi cselédek számára Kossuth nem sokat jelentett, ahogy erről Illyés Gyula tudósított a Puszták népében: "Kossuth nevére nagyapa keblében ép oly kevéssé dobbant meg a szív, mint akármelyik pusztaiéban. Kossuth, 48, szabadság, - mindezt afféle falusiaknak való dolognak tartották, akár a képviselőválasztásokat, melyeknek szekerei egyik községből a másikba tartva néha a pusztán is átrobogtak, harsány dalt, borosflaskát és nemzetiszínű zászlót lengetve. Igaz, hogy Kossuth is megfeledkezett róluk." (1936, 67.)