Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

62 Kövy professzort tanítványai elhagyták. 'Jól van no, feleié, jöjjenek fel holnap, majd elcsináljuk!' Fölmentünk. 'Egy kis kellemetlenség fordult elő a múlt napokban, monda Kövy, sajnálom, a dolog onnan eredt, hogy szándékos rosszakaratot gyanítottam, de utánajártam s meggyőződtem, hogy nem az volt! Hát feledjük el, ne vesztegessük a drága időt, menjünk tovább! Hanem (oldalt reám mutatva) a dominus Kossuthból országháborító lesz!" (Komáromi - Panka 1927, 57-59, 94.) A csengetésről való megfeledkezés gyakran megeshetett Kövy professzorral, mert arról egy másik anekdota is megemlékezik. Eszerint Kövy az utolsó órán nem vett tudomást a csengetésről, a már percek óta bekövetkezett szüreti vakációról, fáradhatatlanul tovább tartotta előadását. A jogászifjúság először köhécseléssel, feszengéssel, majd lábcsuszkolással és könyvcsapkodással igyekezett a saját jogaira figyelmeztetni a professzor urat, amire Kövy a mondat közepén szakította félbe előadását, s bosszúsan otthagyta a hallgatókat. A vakáció utáni első előadását a félbehagyott mondat második felével kezdte (Tóth 1898, II. 316-317; Komáromi -Panka 1927,71). A Kossuthról s Kövyről szóló történet kapcsán megemlítem, hogy mindkét anekdotahős szerepel Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényében. Mikszáthról tudjuk, hogy - Jókaihoz hasonlóan - a saját maga, felesége és barátai által gyűjtött anekdotákat elsőrendű irodalmi nyersanyagnak tekintette, művei jórészt ezekre épültek, regényeiben gyakran szerepeltetett valódi anekdotahősöket. A második anekdota, amit Pásztor Erzsébettől jegyeztem le, így hangzik: "Az egyik Lónyay gróf Patakra járt iskolába, de nem tanult, mert úgy is átment. Amikor megkapta az érettségi bizonyítványt, hazament Bodrogolasziba. Majd felült a lovára, és visszament Patakra a kollégiumba Kövy professzorhoz. Egy százast tett le Kövy asztalára, és azt mondta: Professzor úr, most pedig ezért a lovam részére kérek egy érettségi bizonyítványt! Kövy így válaszolt: Bocsánat, gróf úr, pénzért érettségi bizonyítványt mi csak szamaraknak adunk!" Az anekdota egy másik változata szerint Lónyay gróf nem Kövytöl, hanem Kun Pál főgimnáziumi igazgatótól akart pénzért érettségi bizonyítványt venni a lovának. Lónyay üzleti ajánlatára Kun Pál ugyanazt válaszolta, mint Kövy (Komáromi - Panka 1927, 73). Kossuth Lajos emlékét Sárospatakon nem csupán az anekdoták őrzik, hanem a Kossuth utca 25. számú ház homlokzatán elhelyezett emléktábla szövege is (Harsányi 1928, 86): E házban lakott, mint a főiskola növendéke, KOSSUTH LAJOS 1819/20. évben. 90-ik születésnapjának emlékére a főiskola ifjúsága. 1892.