Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

60 hírű tanár, nevelte a nemzeti megújulás korának fiatal jogásznemzedékét, akik közül többen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Magyarországának államigazgatási vezetői lettek. Kövy a gyakorlatias jogi oktatás egyik legelső képviselőjeként hadat üzent a magolásnak, a paragrafusok betű szerinti betanulásának. Jogi szemináriumán hallgatói a vármegyei közigazgatás és bíráskodás feladatait gyakorolták. Diákjaiból jelképes vármegyét szervezett, amit a Sárospatak közelében emelkedő Páncélhegyről Páncél vármegyének neveztek el. Páncél vármegye főispáni tisztét maga Kövy töltötte be, a hallgatók pedig alispánok, szolgabírák, jegyzők, táblabírák, esküdtek, tiszti ügyészek voltak. Tartottak megyei közgyűlést, bírósági tárgyalást, tisztújítást. Kitalált peres ügyeket vizsgáltak meg, rendeleteket bocsátottak ki, költségvetést készítettek. Páncél vármegye keretében a joghallgatók a vármegyei élet különböző területein: a szónoklatokban, beszédekben, tárgyalásokban és vitákban nagy gyakorlatra tettek szert (Ladányi szerk. 1933, 84). Kövyt nem csupán híres pedagógusként, hanem kiváló jogtudósként is számon tartották. Számos latin és magyar nyelvű jogtudományi munkája jelent meg Bécsben, Pozsonyban, Kassán és Sárospatakon. Közülük a latin nyelvű Elementa fél évszázadon keresztül az egyik legelterjedtebb jogi tankönyvként szerepelt. A' magyar törvénynek rövid summája a' gyermekek számára című könyvét 1848-ig a sárospataki gimnázium alsóbb osztályaiban tankönyvként használták. Ez az 1798 óta számos kiadást megért, 1989-ben hasonmás kiadásban is megjelentetett munkája a feudális magyar polgári jog közérthető összefoglalása (Kövy 1798). Kövy rengeteget dolgozott, oktatott, kutatott, írt. Annyira belemerült kedvencjogi tanulmányaiba, hogy az anyagiakkal, e világi dolgokkal keveset törődött. Feleségének kellett figyelmeztetnie például arra is, hogy kopott már a mentéje, nadrágja, menjen el a szabóhoz új ruhát varratni. Vagyonáról, gazdaságáról, szőlőjéről felesége gondoskodott. Ezért történhetett meg vele az a hihetetlennek hangzó eset, hogy szórakozott professzorként kétszer vette meg a saját szőlejét (Komáromi-Panka 1927,49-50). Kossuth Lajos (1802-1894) sátoraljaújhelyi és eperjesi diákévek után 1819-ben iratkozott be a sárospataki jogakadémiára, ahol az 1819/20-as tanévben Kövy tanítványa volt. Kossuth jogakadémiai szereplése is hozzájárult ahhoz, hogy Kövy anekdotahőssé vált. Feleségem, Demeter Zsófia, anyai ágon a Kövy-családból származik, ükanyja kiskinizsi Kövy Klára volt. Kövy Klára nevelte fel Sátoraljaújhelyen feleségem korán árvaságra jutott nagyanyját, Pásztor Erzsébetet. Az 1896-os születésű Lengyel Károlyné Pásztor Erzsébettől 1977-ben Balassagyarmaton jegyeztem le két Kövy Sándorral kapcsolatos történetet, amelyeket ő Kövy Klárától hallott századunk elején. Az első anekdota Kövyről és Kossuthról szól: "Magyarázott Kövy a sárospataki jogi karon, nagyon belemerült, nem vette észre a csengetést. Kossuth megsértődött, egyik társával kivonult a Bodrog-partra, és ott sétáltak. Megüzente, hogy kérjen tőle Kövy bocsánatot, csak akkor megy be az órájára. Kövy nem kért bocsánatot. Kossuth csak harmadnapra jelent meg Kövy óráján. Kövy ezzel fogad-