Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

57 Hej, vén huszár, Hej, vén huszár, Nincs már Magyarország; Őseinknek Szent sírhalmát Kozákok tapodják. Hej, vén huszár, Hej, vén huszár, Szállj le már lovadról: Ármány győzött, Muszka győzött, Haynau parancsol. A fülei dal első kilenc sora szerepel Gyulai Pál Világosnál című, 1849-ben írt versében. A Kossuth-nóta dallamára ekkor már a bujdosó Kossuthról énekeltek. A dalszövegekből a bizakodás, Kossuth hazavárása tűnik ki (Juhár 1947): Kossuth Lajos elbujdosott, bánatába könnye csurgott. Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos, visszavár sok régi harcos. Száműztek a nagyvilágba, a szabadságnak nincs hazája. De eljön még majd a mi napunk, fényes lesz a rozsdás kardunk. Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! (Sárbogárd) Hasonló dalszöveget találunk Kátai Király István perkátai földműves múlt századi kéziratos daloskönyvében, a szakadozott lapokon sajnos csak töredékesen (EA. 309): Magyar Dall Majd meg segít a magas ég Kosut Lajos visszajön még vissza hozza a koronát mátyás királ igasságát Kosut Lajos Kosut Lajos most az ország dolga bajos Ha el ástod fegyveredet ne ásd el a reményedet mert ha még azt is elásod görgei lesz a barátod