Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

53 A Fehérvárról küldött hűségnyilatkozat 1849-ben bekerült a Kossuth-nóta egyik variánsának szövegébe (Dégh 1952, 85-86; vö. Tari 1998, 35-36): Felsütött a nap sugara Kossuth Lajos homlokára. Örömünk lesz nemsokára Ferenc császár bosszújára. Éljen Kossuth! Fehérvárról jött a levél Kossuth Lajos örömére. A Kossuthnak örömére A németnek forr a mérge. Éljen a magyar! A szabadságharc - főként műköltői eredetű - népköltészetében tehát nem csupán a nagy csaták, a jelentős események és személyek, hanem a kisebb jelentőségű esemé- 28. ábra: Magyarország címere 1849-ben, afúggetlennyek is megtalálhatók. sé

g' nyilatkozat után (Gracza é.n. II. 209). A szabadságharc bukása, az önkényuralom emléke 1849 márciusában a sárbogárdi földműves újabb bejegyzést tett imakönyvének üres lapjára: "Nem fognak tudni soká harcolni má'. Nincs mit enniök se. Az orosz is segít, vége van mindennek." (Juhár 1947). A világosi fegyverletételt Görgei árulásának tartja a néphagyomány: "Görgei áruló volt, mert ha nem lett volna, hát őt akasztják elsőnek Aradon. De nem akasztották, hanem elvitték Ausztriába, és ott élt azontúl." (Aukner 1947). A népi kéziratos füzetekben még a századfordulón is részletesen kimutatták, hogy a világosi fegyverletétel korai volt. Lehetett volna tovább harcolni, a magyar szabadságharcnak még lett volna ereje. Egy ilyen, valószínűleg kalendáriumi eredetű, feljegyzést a Sárbogárdon előkerült dunaföldvári kéziratos füzetből mutatok be: "A fegyver lerakás 1849 augusztus 13-án, hétfőn rakták le a magyar honvédek fegyvereiket Görgei (gaz áruló) parancsára. Vele mentek Rüdiger orosz tábornok üdvözlésére: Aulich, Kiss Ernő, Lenkey, Leiningen, Nagy Sándor, Pöltenberg és Schweidel tábornokok.