Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

40 20. ábra: A pákozdi csata. Franz Xaver Zalder litográfiája (Rózsa-Spira 1973, 226). csatlakozott. Lőfegyverek nem voltak, inkább kaszával s kapával vonultak fel Pákozd alá. Pákozdnál a Fejér megyei felkelők Jellasics rendezett seregét szétszórták, s egy részét a pákozdi tóba szorították." (Gábor 1947c, 2.) Sárkeresztesen Horváth József (szül. 1899) említette a tóba szorítást: "A horvátok 1848-ba ejutottak Pákozdig, ott megütköztek a honvédokkal, azok megverték ükét, beleszorították a pákozdi tóba." (Gelencsér 1978, 1.) Sárosdon idős Rapai György is tudott róla: "Azután meg nem is sokára jöttek a ceglédi kaszások. Itt álltak meg a vásártéren, és bíztatták nagyapámékat, hogy menjenek velük a Velencei-tó felé, megverekedni a császár barátaival, mert aki magyarnak érzi magát, annak most helyt kell állnia. Nagyon fel volt zúdulva a nép. Még az uradalom is állított ki embereket, és megindultak Dinnyés felé. Ott is fel voltak a népek már nagyon bőszülve, és egy csomó horvátot belezavartak a nagy lapos mocsarába." (Gyimesi 1986, 2.) Soponyán Takács Istvánné Bozsoki Julianna (szül. 1899) elevenítette fel a családi hagyományban megőrzött történetet: "Öregapámtól én is hallottam, hogy gyűrtek a horvátok, aztán leszedték a templomajtót, s az utca közepén égették el. Öregapám, Bozsoki Ferenc gondnok volt, még ő tette rendbe a templomot. Meg azt is tudom, amikor a horvátok itt voltak, a pákozdi tóba belehajtották ükét, ottveszett a sok horvát, mert bele lettek szorítva." (Sajtos 1978, 5.) Fülén 1947-ben a 72 éves Szabó Imréné Magyar Erzsébet említette Szolnoky Lajos néprajzkutatónak: "Itt mentek át a horvátok. Fehérváron túl a Velencei-tóba szorították őket." (Szolnoky 1947, 30.) Lepsényben Tóth P. János 69