Lukács László: 1948–49 jeles napjai a néphagyományban. – Szent István Király Múzeum közleményei: A. sorozat 35. (1998)

36 17. ábra: A pákozdi csatát megelőző haditanács színhelye: a sukorói református templom. "A horvátok elől a pákozdiak elmenekültek a tóba, ladikon bementek. Öregapám négyéves volt. Onnan gyütt haza az édesapja kenyérért. A kenyeret a padláson a kokasülőn keresztbetett deszkán tartották. A szomszéd felöl bontotta meg a nádtetőt, fölment a padlásra, de eltévesztette a fogást, és letaszítá a horvát lovak közé a kenyeret az istállóba. Odaugrott a horvát, fölnézett, mondta ám a maga nyelvin a káromkodást. Igenöregpapa visszament a tóba kenyér nélkül. A tóban voltak szakattak, ott nincs víz, azon meg lehetett maradni, meg a ladikban. De nem maradtak ott sokáig, elmenekültek Gárdonyba. A tóból nézték, olyan szélességben jött a horvát, hogy a Nyugodótól az Alsómajorig értek. Megijedtek, kijöttek a tóból, és fele Dinnyés felé Gárdonyba, másik fele Velence felé Gárdonyba menekült. A magyar huszárok meggyőzték őket, de nem szoríták bele a tóba. Kit beleszoríták, ki elmenekült. A horvátok föl akarták gyújtani a falut, a túsó és a keleti faluvéget is meggyúták. A katolikus pap járt közbe az elöljárójuknál, hogy a megmaradott népeknek a hajlék a fejük fölött meglegyen, ha hazajönnek. A Kiső-hegybe volt a sok magyar huszár, itták a jó borokat, verték a sarkantyút, csak úgy pöngött. Igenöregpapa meg verte a bokáját, de nem sokáig, mert megfájdult neki." (Saját gyűjtés, Pákozd, 1978) A bemutatott anyagot jól egészítik ki az 1947-48-as országos méretű 48-as hagyománygyűjtő akció Pákozdon lejegyzett adatai: "A horvátokat a Velencei-tóba szorították bele. Voltak gazdák, akik a horvátokat házakhoz csalták, leitatták és a pincébe levezették, ahol a forrásban lévő must gőzétől meghaltak. Jellasics fel