Entz Géza Antal - Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 34. (Székesfehérvár, 1998)
Fejér megye és művészeti emlékeinek története
tornya, a sörédi katolikus templom, az abai katolikus templom tornya és főhajója, stb. A templomok helyreállítása közvetlenül a II. világháború után elkezdődött, de sokszor évtizedeket vett igénybe; van, ahol soha nem állították vissza az épület régi formáját. A fehérvárcsurgói és a fülei, középkori eredetű katolikus templomokon műemléki restaurálást végeztek. A pusztulások ellenére a templomok berendezése és felszerelése jobbára átvészelte a nehéz időszakot, és a mai napig folyamatosságában őrzi a történelmileg kialakult állapotot. Ez az állapot a háború után egyes helyeken módosult. Néhány esetben megszüntetett kastélykápolnából kerültek új helyre berendezési tárgyak, pl. az alcsúti kastélykápolnából az alcsúti és a tabajdi katolikus templomba, a felcsúti kastélykápolnából a helyi katolikus templomba, a nagylángi kastélykápolnából az újonnan felépített soponyai katolikus templomba. Más esetben távoli - fővárosi - egyházi épület berendezését szállították Fejér megyébe: így kerültek a budapesti tébolyda kápolnájának padjai a vértesacsai katolikus templomba, vagy a budapesti szlovák evangélikus templom padjai a sárkeresztúri református templomba. A felszerelési tárgyak közül sok értékes darabot vittek egyházi és világi múzeumokba. A szerzetesrendek háború utáni feloszlatása nem okozott komolyabb veszteséget az épület- és műtárgyállományban, ugyanis a rendi templomok plébániatemplomok, a rendházak általában plébániaépületek lettek. így maradhatott meg eredeti helyén pl. az értékes kapucinusrendi könyvtár Móron. A kálváriáknak mostoha sors jutott; többségük elhanyagolt, rongált állapotba került. A templomok sorában kivételt képez a megye néhány zsinagógája: a legjelentősebbet, a lovasberényit lebontották, a kisebbeket, pl. a sárbogárdit más célokra átalakították. Ma mindösze néhány temető - Lovasberényben, Móron, Sukorón, Válón, Vértesacsán - emlékeztet az egykori zsidó hitközségekre. A kastélyok értékes berendezésének elrablását már a visszavonuló német katonák elkezdték, az előrenyomuló szovjet csapatok folytatták, majd a helybeli lakósok vagy hivatalok tették teljessé. így semmisült meg vagy szóródott szét a kastélyokban leggazdagabb magyar megye minden ilyen jellegű épületének bútorzata, kép- és műgyüjteménye, könyvtára és levéltára. (Ritka kivételként, szórványosan került valamelyik egyházi épületbe egy-egy kastélybéli bútordarab; ilyen a Lamberg-kastélyból száimazó szék a móri kapucinus kolostorban, vagy a belmajori Zichy-kastélyból a kálozi katolikus templomba került papi szék és ambó.) A szinte felmérhetetlen veszteséget egyes esetekben maguknak az épületeknek a pusztulása tetézte. A gazdátlanul maradt kastélyok romlásnak indultak, vagy azokat más, eredeti funkciójuktól idegen módon - iskola, kórház, tsz. iroda - használták. A gyökeresen megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyok önmagukban is megpecsételték volna az épületek sorsát; ehhez járult még az ideológiai ellenérzés, a 19. századi építészet nem kellő értékelése, és kezdetben a műemlékvédelem hiánya. így a kastélyépületek belseje is tönkrement, műszaki állaguk leromlott. Semmi sem állt útjában, hogy egyes épületeket részben vagy teljesen lebontsanak. Ez lett a sorsa a verebi Végh-kastélynak, a szabadbattyáni Batthyány-kastélynak, a nagyhörcsöki Zichy-kastélynak. A legnagyobb veszteség az alcsúti Habsburg-kastély elpusztítása, melynek meghagyott főhomlokzat-csonkja akár az emberi butaság emlékműve is lehetne. A kastélyok sorsában osztoztak azok parkjai is. Egy részüket felparcellázták, több darabra osztották, új funkcióba állították; de bármi is történt velük, kertészeti karbantartásuk megszűnt, és szinte menthetetlenül elvadultak. Az 1950-es évek első fele új Fejér megyei város megszületésének lehetett tanúja. A kommunista pártvezetés szocialista mintavárost akart létrehozni, melynek helyszínéül a régi Dunapentelétől délre eső területet szemelte ki. A helyszín kiválasztásában az országhatároktól való viszonylagos távolságnak és a Duna víziútjának volt szerepe. Az immár Sztálinvárosnak nevezett település, a hozzá kapcsolódó Dunai Vasművel együtt, szédületes gyorsasággal ké22
