Entz Géza Antal - Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 34. (Székesfehérvár, 1998)
Fejér megye és művészeti emlékeinek története
szült el, és a korabeli Magyarország legnagyobb beruházásának, sőt presztizs-szimbólumának számított. Főépítésze a Nyugat-Európában tanult Weiner Tibor volt. A széles utakkal, a keretbeépítésű lakótömbökkel egységes színvonalú és kellemes lakóhelyet kívántak biztosítani. A klasszicista és más történeti stílusokat felélesztő szocialista-realista köz- és lakóépületek a hasonló stílusú szobrokkal és festményekkel együtt a "tartalmában szocialista, formájában nemzeti" jelmondat jegyében testesítették meg a korabeli ideológiát. Sztálinvárossal, a mai Dunaújvárossal Magyarország legnagyobb szocialista-realista épület- és képzőművészeti együttese jött létre. Ugyancsak Dunaújvárosban emelték a megye legjelentősebb köz- és lakóépületeit az 1960-as és 70-es években. A Fejér megyei művészeti emlékek sorsának fontos fejezete, hogy a romlásnak indult kastélyok helyreállítása már az 1950-es évek végén elkezdődött. így került sor a csákvári kastély szakszerű külső helyreállítására, míg belsejét kórház céljára teljesen átépítették. A bodajki kastélyt az 1960-as években turistaszállóvá alakították. A martonvásári és a móri Lamberg-kastélyt az 1970-es, a lovasberényit (részlegesen) az 1980-as években hozták helyre. Az 1980-as évek második felében részesült műemléki restaurálásban a nagylángi kastély. A seregélyesi kastély igényes helyreállítása már a díszterem falfestményekkel díszes nagytermére is kiterjedt. A nádasdladányi kastély helyreállítása folyamatban van. A parkok közül a nagyközönség előtt megnyitott martonvásárit és az alcsútit már régóta folyamatosan gondozzák. Seregélyesen a kastéllyal együtt a parkot is rekonstruálták. Megkezdődött a nádasdladányi park helyreállítása is. Bár a települések történeti szerkezete lényegében megőrződött, a lakóházépület-állomány folyamatosan megújul, kicserélődik a régi ház modernizálása, gyökeres átalakítása, vagy az eredeti telken új ház építése útján. Az új épület általában nem követi az eredeti alaprajzot és beépítési formát. A '60-as és '70-es években például népszerű volt a kvadrát alaprajzú ház. A megmaradt régi lakóházak jóformán naponta fogyatkoznak, gyakran csak a gazdasági épületek maradnak fenn. A falukép számottevően átalakul. A paraszti életformára leginkább a régi pincék és présházak emlékeztetnek; tartós - kő - anyaguk, változatlan funkciójuk garantálja hosszabb fennmaradásukat. A régi paraszti építkezés és életforma tárgyi emlékeit egyes lakóépületek múzeumszerű fenntartásával igyekeznek megőrizni. Ilyen a fülei Sárréti Tájház, a Sukorói Néprajzi Ház és a velencei Halászház. Nem népi épület, de Fejér megye helytörténeti emlékeit mutatja be a csákvári Vértes Múzeum. Elsősorban a környéken fellelt római tárgyakat és töredékeket őriz a dunaújvárosi Intercisa Múzeum, török kori emlékeket a szabadbattyáni Kula toronyban berendezett múzeum. Külön kategóriát alkotnak a megye jeles szülötteinek szentelt emlékmúzeumok; ilyen az agárdpusztai Gárdonyi-, a cecei Csók István-, az ercsi Eötvös-, a kápolnásnyéki Vörösmarty-, illetve a váli Vajda-emlékmúzeum. Martonvásári látogatásai okán az ottani Brunszvik-kastélyban Beethoven-múzeumot rendeztek be. Fejér megye központi helyzete a Kárpát-medencében egyszerre jelentett átkot és áldást. A római korban város és erődített tábor épült a területén; ezt a népvándorlás és a magyar honfoglalás sodorta el, romjai azonban a legnagyobbnak számítanak a mai Magyarországon. A kiépülő középkori magyar államban a megye székhelye az ország egyik fővárosa is volt, melyet települések sűrű hálózata vett körbe. A 16-17. századi török pusztítás nem hagyott sokkal többet a középkori megyéből, mint ami a római világból maradt. A felszabadítás után a 18. században az életet újra kellett kezdeni. Székesfehérvár barokk központtá fejlődött, az újratelepített falvakban mindenütt felépültek a katolikus, majd a protestáns templomok. Ezek nem emelkedtek az országos vidéki átlag fölé. Architektúrájukban jelentős templomok csak a 19. század első évtizedeiben épültek, a megyében nagyobb számban megtelepülő arisztokraták 23
