Entz Géza Antal - Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 34. (Székesfehérvár, 1998)
Fejér megye és művészeti emlékeinek története
A fenti esetek azonban kivételnek számítanak; a plébániatemplomok nagy többségénél nem ismeretes az építész személye. A templomok díszítése többnyire egyszerű. Számottevőbb és igényesebb művészi kialakítás leginkább azokban a templomokban található, melyek szerzetesrend vagy főnemesi patronus közreműködésével jöttek létre. így pl. 18. századi kőszobor van a bodajki, a pázmándi és a vértesacsai templomépület homlokzatán. Az épületbelsőt ritka esetben díszíti barokk-kori falfestés, de erre is van példa. Ilyen a más összefüggésben is kiemelkedő abai, továbbá az ercsi, a martonvásári és a vértesacsai templom. Aba, Bodajk, Előszállás, Ercsi, Szár templomában jó színvonalú barokk berendezési tárgyak maradtak meg. A felcsúti kastélykápolna oltárképét - mely ma a helyi templomban található - országos jelentőségű mester, Dorffmaister István festette. A szabadon álló, útmenti szobrok közülük jó minőségű, a provincializmus határain túlmutató munka a kálozi Szt. Vendel-szobor, a velencei Nepomuki Szt. János-szobor, valamint a bodajki és a móri kálvária. A 19. század elején megkésett barokk stílusú templomok épültek, pl. Csórón (1801-1805), vagy Etyeken (1812-16). A klasszicizmus a század második évtizedének végén vált általánossá. Több templom mind alaprajzi és térstrukturájában, mind színvonalában a 18. századi plébániatemplomok átlagát követi. Néhány klasszicista templom azonban kiemelkedő, országos léptékben is elsőrangú alkotás; ezek mind valamely arisztokrata magánmegbízása alapján készültek. Közülük a váli plébániatemplom (1819-24) legnagyobb és legeredetibb. Terveit a bécsi illetőségű, de a Dunántúlon több helyen is foglalkoztatott Engel Ferenc készítette, aki korábban Charles Moreau. Bécsben élő francia építész terveinek kivitelezését is irányította. A váli templom toronytalan. portikuszos főhomlokzata hasonlít a Moreau-féle nagygannai mauzóleum-temploméra (1813-18), és monumentális dimenziói révén méginkább megidézi a francia forradalmi építészet szellemét. A homlokzattól monumentalitásban nem marad el a dongaboltozattal fedett hosszház sem. A lovasberényi plébániatemplom (1832-34), melyet Magyarország egyik legnagyobb építésze. Hild József tervezett, a klasszikus építészet templum in antis formáját a klasszicizmus elveinek engedelmeskedve, a centralizáció felé hajló, görögkereszt alaprajzzal valósítja meg. A szentély két oldalán emelkedő egy-egy torony a Hild-tervezte egri székesegyház parafrázisa. A bécsi Alois Pichl által tervezett enyingi plébániatemplom (1838-41) a vidéki templomok szokásos alaprajzi rendszerét elegáns toszkán portikuszzal és belsejében impozáns, kazettás dongaboltozattal párosítja. A tárgyalt templomépületekhez nincs semmi hasonló Székesfehérváron - a város már elvesztette a 18. században élvezett vezető építészeti szerepét -, a viszonyítási alap itt a legmagasabb szintű magyar és európai klasszicista építészet. A 19. század második felében, a historizmus korában is számos templom épült. Nem egy közülük székesfehérvári mester műve és szerény színvonalú. A dunapentelei templomnak (1862-64) mérete és egykorú belső dekorációja méltó figyelemre. A neogótika országos mércével is jeles alkotása a nádasdladányi templom (1883-85), az egyébként protestáns templomépítész-specialista budapesti Pecz Samu munkája. Az épület nyerstégla külsejéhez szellemében igazodik a szerkezetet őszintén megmutató nyitott fafedélszék. Erőtlenebb alkotás a bécsi Maximilian Ferstel által épített besnyői plébániatemplom (1896-97). A templomok 19. századi díszei közül kitűnnek Jakobey Károly oltárképei. A katolikus templomok belsejét - a barokk építésűekét is - egészen a 20. század közepéig díszítették váltakozó minőségű falképekkel. 15 I
